A szakasz nyelvezete 1Thesszalonika kezdő imádságát idézi. Mintha Pál visszatérne oda, ahonnan indult, e levélpár természetes összefoglalását adva. Az apostol itt aggodalmának ad hangot, nehogy a thesszalonikai hívők elhagyják azt az utat, amire állította őket.

Miért ad hálát Istennek Pál 2Thessz 2:13-17 verseiben a thesszalonikaiakra gondolva? Mire kéri itt a hívőket? Miért illenek annyira ránk, a végidő közelségében élőkre is a szavai?

Pál elmondta a thesszalonikaiaknak, amire életük bizonyság volt, hogy „kezdettől fogva kiválasztott titeket Isten az üdvösségre” (13. vers). Az üdvösség ajándék, de a hívő részesülhet benne, ha megszentelődik Lélek által, és ha hisz az igazságban. Az ilyen ember élete több a szubjektív tapasztalatnál, szilárdan gyökerezik az igazságban.

Éppen ezért annyira fontos Pál számára, hogy a thesszalonikaiak ragaszkodjanak azokhoz a tanításokhoz, amelyekben meg akarta őket alapozni leveleivel és beszédeivel egyaránt. Gyakran megesik, hogy a megértett igazság az idő múlásával elhalványul az ember gondolataiban. Éppen ezért van szükségünk a prédikátorok és tanítók folyamatos erősítő szolgálatára.

Az egyház korai szakaszában a szóbeli hagyományt jobban értékelték, mint az írott hagyományt. A szóbeli hagyományon kevésbé változtat a nem szándékos ferdítés. A hanglejtés, a gesztikuláció pontosabban kifejezi a jelentést, mint a leírt szó. Éppen ezért nem avul el az üzenetközlés prédikációs formája.

Az írott tradíciót viszont, mint pl. Pál leveleit, kevésbé fenyegeti az evangélium üzenetét saját céljaik szerint változtatni kívánók szándékos ferdítése. Az írott szó biztos és változtathatatlan normának számít, amihez viszonyítva elbírálhatjuk a szóban, prédikációban elhangzó üzeneteket. Az apostolok cselekedeteiben azért szól Pál a béreaiakról elismerően, mert figyeltek a szóbeli üzenetekre, de a Szentírást is alaposan kutatták (ApCsel 17:11).

Olvassuk el újból a mai igét! Annyiféle erő munkálkodik folyvást azon, hogy elszakítson az igazságtól! Gondolkodjunk el arról, hogyan változtunk az évek során! Lassan, mind jobban és jobban megalapozódunk az igazságban, vagy inkább lassan, folyamatosan távolodunk tőle? Tehát, melyik irányba tart az életünk?