SZOMBAT DÉLUTÁN

E HETI TANULMÁNYUNK: Máté 7:24-27; 18:15-17; Lukács 10:25-28;

Apostolok cselekedetei 17:11; 2Thesszalonika 2:13–3:18

„Miért is atyámfiai, legyetek állhatatosak és tartsátok meg a tudományt, amelyre akár beszédünk, akár levelünk által taníttattatok ” (2Thessz 2:15).

KULCSGONDOLAT: Igaz, hogy nagyszerű, csodálatos ígéreteket kaptunk, de azért meg kell birkóznunk a gyülekezet napi problémáival és küzdelmeivel is. A thesszalonikai gyülekezet sem volt kivétel ez alól.

A gyülekezetek sok tekintetben hasonlóak a növényekhez. Ha egy növény nem fejlődik, meghal; Isten terve szerint, amíg él, változik. Hasonlóképpen meghal az a gyülekezet is, amelyik nem változik, nem fejlődik. Persze nem minden változás jó. Vezethet rossz irányba is. Hatására elfeledkezhetünk arról, hogy Istennek mi a szándéka velünk. A Hetednapi Adventista Egyháznak különösen kell vigyázni, hiszen a jelenvaló igazság üzenetét rajtunk kívül más nem hirdeti. Ez súlyos felelősség, amiről sosem feledkezhetnek meg sem a tagok, sem a lelkészek!

A kinyilatkoztatás és a Lélek hatására kialakuló közös megegyezés révén Isten még több világosságra vezette el az egyházat. A múlt fénye segít eligazodni a változás veszélyes vizein. Pál záró szavaival ihletett útmutatást ad e fontos téren a thesszalonikai gyülekezetnek és nekünk.