SZOMBAT DÉLUTÁN

E HETI TANULMÁNYUNK: János 1:18; 14:1-3; Róma 2:5; 12:19;

2Thesszalonika 1:1-12; Jelenések 16:4-7; 20:1-6

„Mivégből imádkozunk is mindenkor tiérettetek, hogy a mi Istenünk méltóknak tartson titeket az elhívására, és töltsön be titeket a jóban való teljes gyönyörűséggel, és a hitnek hathatós munkálásával” (2Thessz 1:11).

KULCSGONDOLAT: Jézus második adventje a keresztény reménység betetőzése.

Az írásbeli kapcsolattartás lassú lehetett, ezért ha egy gyülekezet Pállal akart szót váltani, először meg kellett találni, éppen hol tartózkodott az apostol, hogy eljuttassák neki az üzenetet. Nem lehetett könnyű feladat! Az üzenetet megkapva, az apostol lediktálta válaszát, amit azután személyesen vitt vissza valaki a gyülekezetnek. Talán hónapok is elteltek így, mialatt téves elképzelések kaphattak lábra és terjedhettek el.

Úgy tűnik, éppen ez történt Thesszalonikában. A gyülekezetben új problémák is felütötték a fejüket, amelyek súlyosbodtak is, mivel tévesen értelmezték Pál első levelét. Az apostol második levelével igyekezett javítani a helyzeten.

Az e heti tanulmányban tárgyalt részt így foglalhatnánk össze: a második adventkor a hívőket Isten különleges tette menti meg, amit Krisztus által visz végbe. Ebben a részben további információt találunk Jézus visszajövetelének természetére vonatkozóan.