A 12-13. versekben Pál leírja, hogyan bánjanak a gyülekezeti tagok a vezetőikkel, a mai részben pedig a vezetőkre figyel, és azt tárgyalja, miként kell viselkedniük a gondjaikra bízottakkal.

Milyen tanácsot ad Pál a gyülekezeti vezetőknek 1Thessz 5:14-15 verseiben azzal kapcsolatban, ahogy a tagokkal kell bánniuk? Figyeljük meg itt az elveket! Hogyan alkalmazhatjuk ezeket magunkra nézve, bármilyen szerepet is töltsünk be a gyülekezetben? Miként alkalmazhatóak a munkahelyen, otthon, játék közben vagy ahol éppen vagyunk? Lásd még Mt 5:43-48!

Pál biztatja a thesszalonikai vezetőket, hogy „intsétek a rendetleneket” (14. vers). Azok tartoztak a rendetlenek közé, akik nem voltak hajlandók saját maguk eltartásáról gondoskodni, akik kifejezetten eltökélték, hogy nem lesz könnyű bánni velük és akikkel szemben határozottan fel kellett lépni.

Majd a vers másik felében Pál így tanítja a vezetőket: „bátorítsátok a félelmes szívűeket, gyámolítsátok az erőtleneket, türelmesek legyetek mindenki iránt.” Azok a „félelmes szívűek” vagy „bátortalanok” (új prot. ford.), akiknek nincs elég önbizalmuk. Sok minden aggasztja vagy nyugtalanítja őket. Isten számára fontosak, tehát a vezetésnek bátorítania kell őket. Az „erőtelenek” erkölcsi vagy lelki téren gyengék. Könnyen becsaphatók, hamar elcsüggednek a nehézségektől, félnek az ismeretlentől. A szívük talán helyén van, de nincs elég ismeretük és nyomasztja őket a múlt. Segítség kell nekik, hogy átvészeljék a nehézségeket.

Pál arra tanítja a vezetőket, hogy mindenkivel legyenek türelmesek. A 14. vers első három tanácsa különböző helyzetekre vonatkozik, a türelem viszont mindig szükséges a pásztori gondoskodásban.

Az apostol valószínűleg a 15. versben is a vezetőkre gondol. A feddést nem jó szívvel fogadók támadásai hatására az elöljárók kísértést érezhetnek arra, hogy viszonozzák a bántást. Csakhogy amikor egy vezető bosszút áll, bizonyítja, hogy nem krisztusi lelkület van benne. A helyes gyülekezeti vezetésben különösen fontos mások javának szem előtt tartása.

A 12-15. versekből kitűnik, hogy Pál felteszi: a gyülekezetben mindig lesznek mentorok és tanítványok, és e kapcsolatokban igen fontos nagy tiszteletet és türelmet tanúsítani. Nem feledkezhetünk meg viszont a 11. versről: „Vigasztaljátok azért egymást, és építse egyik a másikat”. A lelkigondozás gyakran kétirányú. Előfordul, hogy a mentornak van szüksége támogatásra.