A mai tanulmányban tárgyalt két vers az előző heti rész záró buzdítása után következik: „Vigasztaljátok azért egymást, és építse egyik a másikat” (1Thessz 5:11). Erre a gyülekezetekben kerül sor, egymás lelki gondozásának és a tanítványok képzésének folyamatában. A mai tanulmány arra összpontosítja a figyelmet, hogy mire késztesse a tagokat vezetőik és mentoraik fáradozása.

Alapvetően mire mutat rá Pál 1Thessz 5:12-13 verseiben? Hogyan alkalmazzuk ezt saját életünkben? Miként tudnánk még jobban együttműködni azokkal, akik „elöljáróink az Úrban”, hogyan támogathatnánk és szerethetnénk őket még jobban?

A 12. vers szerkezete jelzi a görögben, hogy a második felében a három kifejezés ugyanarra a csoportra utal, a thesszalonikai gyülekezet vezetőire. Pál felszólítja a tagokat, hogy „becsüljék” őket, azaz figyeljenek rájuk, tiszteljék és ismerjék el őket. Ebből arra lehet következtetni, hogy a gyülekezet néhány tagja nem tanúsított kellő tiszteletet a vezetők iránt.

Az int szó még azt is jelenti, hogy utasít, figyelmeztet vagy akár azt, hogy „értelmet ver bele”. Pál itt kifejezi, hogy a gyülekezeti vezetőknek gyakran kell gyakorolni az úgynevezett „kemény szeretetet”. Az ilyen vezetői fellépést nem mindig veszik örömmel. Pál viszont a 13. versben még arra is kéri a tagokat, hogy „megkülönböztetett szeretettel” tekintsenek elöljáróikra, akiknek nehéz kérdésekkel kell foglalkozniuk. Pál azt akarja, hogy a gyülekezet minden tagja békében éljen egymással.

E versek nyelvezetében az emberekkel való bánásmód ókori stratégiája tükröződik. Pál korának szellemi vezetői tisztában voltak azzal, hogy kényes dolog az emberekkel bánni. Arra bátorították a vezetőket, hogy nagy körültekintéssel állapítsák meg a követőik állapotát, érzékenyen figyeljék meg, vajon nyitottak-e a helyreigazítás elfogadására, megfelelően időzítsenek és a helyes módszert alkalmazzák. A vezetőktől elsősorban azt várták el, hogy mielőtt másokat rendreutasítanának, vizsgálják meg saját magukat. Pál ezt még kiegészítette. A keresztény ember számára Isten a vezetői példa, és a gyülekezeti vezetés célja, hogy a tagság élete Istenhez méltó legyen.

Bizonyos kultúrákban az emberek hajlamosak bizalmatlanul tekinteni a vezetőkre, kétségbe vonva döntéseiket, másutt inkább vakon követik őket. Saját kultúránk hatása hogyan érezhető gyülekezeteinkben?