VIGASZTALJÁTOK EGYMÁST (1THESSZALONIKA 4:13, 17-18)

Olvassuk el 1Thessz 4:13, 17-18 verseit! Mi a végső célja ennek a résznek Jézus második adventjével kapcsolatban?

Amint az előzőekben már megállapítottuk, a próféciának nem az a célja, hogy a jövőre vonatkozó kíváncsiságunkat kielégítse, hanem arra tanít, hogyan éljünk ma. Pál szemében a végső események sorrendje gyakorlati jelentőséggel bír a keresztények hétköznapi életében. A prófécia értéke azzal arányos, amilyen mértékben hat a kapcsolatunkra Istennel és az emberekkel. Ebben az esetben Pál az utolsó idő eseményeivel kívánta vigasztalni azokat, akik elvesztették szeretteiket.

1Thessz 4:16-17 versei mely fontos részeit érintik a második adventtel kapcsolatos bibliai tanításnak? Lásd még Mt 24:31; Jn 14:1-3; ApCsel 1:9-11!

Ebben a szövegben az áll, hogy a hívők felemeltetnek a levegőbe Jézussal találkozni, majd örökké élnek vele. Az apostol mondandójának az a fő témája, hogy újból találkozunk egymással és együtt lehetünk Jézussal. A szakasz hallgat arról, hogy a levegőben történő találkozás után hová mennek a megváltottak. Pál egyértelműen nem azt mondja, hogy a második adventkor Jézus és a hívők leszállnak a mennyből a földre és ott uralkodnak majd. Valójában a nevezett szakaszban a szentek csakis felfelé tartanak. Először a meghalt hívők támadnak fel a sírból, majd az akkor életben lévő hívőkkel együtt felemeltetnek, hogy a levegőben találkozzanak Urukkal. Pál további információt közöl 1Kor 15:23-24 verseiben. Itt erős párhuzamot von Jézus és a „Krisztusban” lévők tapasztalatai között. Jézus feltámadt és a mennybe ment mint „első zsenge”. Arra céloz, hogy aki hozzá tartozik, azzal is hasonló történik. Pál írásaiból nem derül ki világosan, hogy hová tartanak a szentek éppen akkor, de Jn 14:1-3 szakaszából megtudjuk. Amikor Jézus eljön, magával viszi tanítványait oda, ahonnan érkezik (a mennybe), hogy vele legyenek. Nem marad velük ott, ahol ők vannak (a földön). Ezért vallják az adventisták, hogy a Jézus visszajövetele utáni ezer év során (Jel 20:4-6) a feltámadott igazak Jézussal lesznek a mennyben, a gonoszok halottak lesznek, így Sátán magára marad a földön, mert senki nem lesz, akit megkísérthetne vagy bánthatna. A hűségesek csak azután térnek vissza a földre lakni, miután a millennium minden eseménye lezajlott (2Pt 3:13; Jel 3:12).

Gondoljunk bele, hogy mennyire „nem e világi” a legfőbb reménységünk! Hogyan is lehetne másként? Végtére is, hosszú távon vajon milyen reménységet kínálhat a világ? Hogyan tanulhatjuk meg, hogy ne engedjük magunkat teljesen lekötni azzal, ami semmi reményt nem nyújt?


Mai tanulmány lejátszása hanganyagként

Letöltés
2012. 3. negyedév

Pál első és második levele a thesszalonikaiakhoz

Feliratkozás

Ha szeretnéd a Bibliatanulmányokkal kapcsolatos beszélgetéseket heti rendszerességgel videó e-mail formájában megkapni, akkor iratkozz fel az alábbi űrlap segítségével!

Név:
E-mail cím: