SZOMBAT DÉLUTÁN
E HETI TANULMÁNYUNK: János 5:28-29; Apostolok cselekedetei 17:3;
1Korinthus 15:20-23, 51-58; 1Thesszalonika 4:13-18;
Jelenések 20:4-6
„Mert maga az Úr riadóval, arkangyal szózatával és isteni harsonával leszáll az égből: és feltámadnak először akik meghaltak volt a Krisztusban” (1Thessz 4:16).
KULCSGONDOLAT: Pál itt a thesszalonikai hívőknek (és nekünk) nagyszerű reménységet ad a jövőre nézve: Krisztus második adventjének ígéretét.
A héten tárgyalt szakaszban (1Thessz 4:13-18) Pál a thesszalonikaiak között elterjedt teológiai félreértésre reagált. Nem tudjuk egészen pontosan, miben állt a tévedésük, de annyi biztos, hogy azoknak a sorsa nyomasztott többeket, akik Jézus visszajövetele előtt meghalnak. Úgy tűnik, az jelentett gondot, hogy elképzelésük szerint más helyzetbe kerülnek, akik Jézus visszatérése előtt meghalnak, mint akik életben lesznek akkor. A héten annak járunk utána, hogy mi tudható a körülményekről, amelyek 1Thessz 4:13-18 szakaszának megírására késztették Pált. Ebben a részben nemcsak az I. században lábra kapott tévedéseket igazítja helyre az apostol, hanem egyben olyan szilárd talajt vet, amelyen a XXI. század keresztényei is bizton megállhatnak. „Mert semmit sem cselekszik az én Uram, az Úr, míg meg nem jelenti titkát az ő szolgáinak, a prófétáknak” (Ám 3:7). Pál apostol prófétai szolgálata által pedig csodálatos igazságokat fedett fel előttünk az Úr a második advent természetével kapcsolatban. E versek tanulmányozása közben imádkozva mélyedjünk el az ebben a szakaszban található, felbecsülhetetlen értékű reménységben!
Letöltés |