1Thessz 2:13-16 felszínesen olvasva úgy hangzik, mintha az apostol eltérne a korábbi témáktól: az Istennek tetsző élet és az új hívőkről való gondoskodás kérdéseitől (1Thessz 2:1-12). Ám a 13. versben azzal folytatja, hogy leírja, miként fogadták a thesszalonikaiak az apostolokat és az evangéliumot, amit ők vittek el a városukba. Majd a 14. versben visszatér a példa követésének témájához. A thesszalonikai üldözés a korábban, Júdeában bekövetkezett keresztényüldözés mintájára tört ki. Júdeában üldözni kezdték a zsidókból lett keresztényeket, Thesszalonikában pedig a pogány és zsidó szomszédok nyomorgatták a főként pogányokból lett keresztény hívőket. Itt Pál rámutat, hogy a keresztények elleni üldözések egy nagyobb konfliktus részét képezik. Krisztus követői számíthatnak az ellenállásra, sőt még a kifejezett üldözésre is.
1Thessz 2:14-16 szakasza milyen üzenetet hordoz számunkra ma? Milyen tanítás nem rejlik benne?
Pál elárulja, mint érzett a zsidók egy csoportja iránt, akik missziós útjain folyton a nyomában jártak, viszályt és ellenállást szítva ellene. A későbbiekben akik „igazolni” próbálták a zsidóüldözést, durván elferdítették és kitekerték a hasonló bibliai részeket (lásd még Mt 23:29-38). Csakhogy az általánosító értelmezés messze túlmegy azon, amiről Pál itt írt, hiszen ő kifejezetten a júdeai hatóságokról szólt (1Thessz 2:14 verse ezt a kifejezést fordítja úgy, hogy zsidók, ami fordítható még így is: júdeaiak). A hivatalos vezetők a rómaiakkal összefogva akarták megöletni Jézust és igyekeztek mindenütt, minden módon akadályozni az evangélium hirdetését. Mintha Pál szavai éppen azt visszhangoznák, amit Jézus mondott azokról, akik az életére törtek (Mt 23:29-36). Arról sem feledkezhetünk el, hogy Pál is zsidó származású volt, és még véletlenül sem szidalmazott egy egész népcsoportot. Jézus szintén zsidó volt, mint az első tanítványok, ők alkották a keresztény egyház legkorábbi magvát. Pál úgy gondolkodott, hogy minden zsidó ember, akivel találkozott – mint Silás, Barnabás és Timóteus – barátja lehet az örökkévalóságon át (lásd Róm 9:1-5; 11:1-12, 24-32).
„Krisztus meghalt” a földön minden emberért (Róm 14:15; 1Kor 8:11). A keresztnél élők között tehát nincs helye népcsoportokkal, társadalmi rétegekkel szembeni előítéletnek sem!
Könnyű elmarasztalni a kereszténységet, amiért helytelenül bánt egész népcsoportokkal, de mi a helyzet személyesen velünk? Mennyi faji előítélet bújik meg a saját szívünkben?
Letöltés |