„Bármilyen magasztos a hitvallása valakinek, de a szíve nincs telve Isten és embertársai iránti szeretettel, nem őszinte tanítványa Jézusnak… Még ha nagylelkűségről is tesz bizonyságot; még ha minden vagyonát a szegények táplálására ajándékozza is, cselekedete nem ajánlja Isten kegyébe, ha nem a szeretet az indítéka” (Ellen G. White: Az apostolok története. 4. kiad. Budapest, 2001, Advent Kiadó. 210. o.).

„Pál egyrészt ügyelt arra, hogy a megtérők elé tárja a Szentírás világos tanítását arról, hogyan kell megfelelően támogatni Isten művét… szolgálata során azonban, különböző időszakokban kétkezi munkával tartotta el magát a civilizáció nagy központjaiban…

Először akkor olvasunk arról, hogy Pál saját keze munkájával tartotta el magát, míg az igét hirdette, amikor Thesszalonikában volt [1Thessz 2:6, 9; 2Thessz 3:8-9]…

Pál nem tartotta elveszettnek az így eltöltött időt… Munkatársait lelki dolgokra tanította, valamint példát adott nekik a kitartó munka és az alaposság tekintetében is. Gyorsan, ügyesen, szorgalmasan dolgozott, és másokat is így tanácsolt: ’lélekben buzgók legyetek; az Úrnak szolgáljatok’ (Róm 12:11)” (Ellen G. White: Gospel Workers. 234-236. o.).

BESZÉLGESSÜNK RÓLA!

1) Idézzünk fel egy fájdalmas esetet (fizikai, lelki, érzelmi fájdalmat vagy mindet együtt)! Gyakorlatilag hogyan tapasztalhat az ember örömet, bátorságot szenvedés közben? Miért könnyebb erről beszélni, mint valóban így érezni?

2) Gondoljunk valakire, akinek az élete nem támasztotta alá, hogy valóban keresztény volna! Milyen hatást tett ez az ember a hitéletünkre?

3) Milyen veszélyekkel jár a túlzott érzelmi kötődés azokhoz, akiknek az evangéliumról beszélünk? Hogyan tartható megfelelő határok között a szoros együttműködés során kialakuló kapcsolat?

ÖSSZEFOGLALÁS: Ebben a szakaszban Pál szívét kitárva vall arról, hogy mi ösztönözte a szolgálatra. Az az igazi motiváció, ha szeretnénk, hogy tevékenységünk Istennek tetsző legyen, akár örömmel fogadják azok, akiknek éppen szolgálunk, akár nem. Aki eltökélte, hogy Istennek kedves életet akar élni, annak szívét nem a pénz, a nemi vágy vagy a hatalom késztető ereje hajtja. A szolgálat másik fontos motivációja az elveszettekért érzett, őszinte szeretet. E két indítékról egyaránt olvashatunk 1Thessz 2:1-12 szakaszában.