Üldözés különféle okokból támadhat. Általában az azok ellen elhangzó rosszindulatú megjegyzések váltják ki, akik nem követtek el rosszat, de az is előfordulhat, hogy a hívők provokálják ki helytelen viselkedésükkel (1Pt 3:13-16; 4:12-16). A thesszalonikai zavargásokat nagy valószínűség szerint nemcsak Pál ellenfeleinek féltékenysége szította, hanem az új hívők helytelen tettei is rontottak a helyzeten. A két thesszalonikai levélből kitűnik, hogy Pált mélységesen aggasztotta az, ahogy az új gyülekezet néhány tagja a nyilvánosság előtt viselkedett. Pál felszólította a thesszalonikai keresztényeket, hogy csendesen éljenek, jól viseljék magukat pogány szomszédaik között (1Thessz 4:11-12). Figyelmeztette a rendetleneket (1Thessz 5:14), sőt, kifejezetten utasította a tagokat, hogy tartsák magukat távol a rendetlenkedőktől (2Thessz 3:6-7). Azt is megjegyezte, hogy tudomására jutott: a gyülekezet egyes tagjai nemcsak rendetlenek, lusták, de „nyughatatlankodnak” is (2Thessz 3:11). Tehát a tagok némelyike a gyülekezetben okozott feszültségen túl a társadalom szélesebb körében is zavart keltett. A rosszindulat váltotta ki az üldözést Thesszalonikában, ám magaviseletük miatt az új hívők is elmarasztalhatók voltak.

Mennyiben különbözött Pál béreai tapasztalata a thesszalonikaitól (lásd ApCsel 17:10-15)? Milyen tanulságot szűrhetünk le ebből?

A béreai hívők lelkesedése nagyobb volt, mind többet igyekeztek megtudni Istenről, jobban és jobban meg akarták ismerni a Bibliát. Nyitottan fogadták a hallottakat, ugyanakkor az apostolok tanítását összevetették azzal, amit az Ószövetséget olvasva megismertek.

Ez példaértékű számunkra is. Lehetünk nyitottak az új gondolatokra, de a hallottakat mindig ellenőrizni kell a bibliai tanítások alapján. Sok dolgot meg kell jegyeznünk, ám sokat el is kell felejtenünk! Közben óvakodjunk a tévedésektől is, mivel azok eltérítenek az igazságtól!

Noha a thesszalonikai bajkeverők hamarosan megjelentek a béreai környezetben is, az ottani zsidók nem zárkóztak el az új üzenettől: „sokan hivének azért őközülük” (ApCsel 17:12). Célszerűnek tartották, hogy Pál továbbmenjen Athénba, de Silás és Timóteus ottmaradhatott Béreában, az új hívők bátorítására, erősítésére.

Mely esetekben járt el egyértelműen rosszul a keresztény gyülekezet? Mit tanulhatunk ezekből a hibákból? Szombaton beszélgessünk erről a csoportban!