SZOMBAT DÉLUTÁN
E HETI TANULMÁNYUNK: Ézsaiás 9:1-7; 53; Jeremiás 23:1-6;
Apostolok cselekedetei 16:9-40; 17:1-4, 12; Róma 1:16
„Ugyanezért mi is hálát adunk az Istennek szüntelenül, hogy ti befogadván az Istennek általunk hirdetett beszédét, nem úgy fogadtátok, mint emberek beszédét, hanem mint Isten beszédét (amint hogy valósággal az is), amely munkálkodik is tibennetek, akik hisztek” (1Thessz 2:13).
KULCSGONDOLAT: A Szentírásba vetett hit alapján bízhatunk Isten ígéreteiben.
A fiatal lelkész a szabadban ült egy ifjú hölggyel, aki nemrégiben keresztelkedett meg. Nagy meglepetésére a nő kijelentette: „Újból meg kell keresztelkednem.”
A lelkész a miértet tudakolta, amire ez volt a felelet: „A másik lelkésznek még nem mondtam el mindent a múltamról.”
Ezzel egy hosszú beszélgetés kezdődött a Krisztusban nyerhető megbocsátásról, amit a fiatal nő mohó készséggel fogadott. Majd amikor a lelkész a közös ima végére ért, hirtelen eleredt az eső, és mindketten bőrig áztak. A nő ragyogó szemmel mondta: „Most keresztelkedtem meg újból!”
A kegyelmes Isten gyakran ad efféle jeleket, mint ez a váratlan eső. Így biztosítja a hívőket arról, hogy valóban kapcsolatban állnak vele. Ám bizalmunk még szilárdabban megalapozódik, ha az Ige tiszta tanításában gyökerezik. Ebben a tanulmányban látni fogjuk, hogy a thesszalonikai új hívőknek a prófécia jelentett szilárd bizonyosságot.
Letöltés |