A szakértők ugyan nem értenek egyet a pontos számokat illetően, az azonban biztos, hogy ma sok protestáns felekezet létezik – több száz, sőt, több ezer! Ez a gondolat olyan kérdésekhez vezet, mint pl.: Mi adja a Hetednapi Adventista Egyház létjogosultságát? Mi az egyházunk célja? Mi a jelentősége létezésének? A válasz egyszerű: egyházunkat Isten hívta el a jelenvaló igazság – Jel 14:6-12 hármas angyali üzenete – hirdetésére.
Igen, számos egyház létezik, közöttük sok igen agresszív missziós programmal lép fel. Ám ha a végére járunk, konkrétan csak egyetlen egyház hirdeti A jelenések könyve 14. fejezetében található hármas angyali üzenetet – ez pedig a mi egyházunk, és pontosan ezért létezünk. Tehát egyházunk minden tevékenysége mellett elsősorban tudatosan törekednünk kell arra, hogy annyi embert vezessünk Isten örök országa felé, amennyit csak tudunk. Nevezhetjük ezt az evangélium terjesztésének, a világ evangelizálásának, a jelenvaló igazság hirdetésének, ám minden esetben a feladatunk lényege: Jézus történetéről beszélni azzal a szándékkal, hogy az emberek elfogadják Őt Uruknak és Megváltójuknak, tanítványaivá váljanak, azután pedig másokat is tanítvánnyá tegyenek.
A legtöbb gyülekezet sokféle tevékenységet folytat, és (ideális esetben) mindezek a tevékenységek jók, hasznosak, de feltétlenül törekednünk kell arra, hogy egyházként a tőlünk telhető legtöbbet megtegyük elsődleges feladatunk végzéséért. Ez azt jelenti, hogy az elveszett világhoz el kell juttatnunk az „örökkévaló evangéliumot” (Jel 14:6) mindazzal együtt, ami a körébe tartozik. Természetesen még a modern technikai eszközök birtokában is óriási a feladat, ami végeredményben önkéntesek millióira vár, azokra, akiket az Isten és az elveszett emberiség iránti szeretet hajt, akik szeretettel tekintenek a többi emberre, akiknek a bűneit Jézus éppúgy hordozta a kereszten, mint a mieinket. Minden hívőnek személyes feladata a bizonyságtétel és az evangélium hirdetése, ugyanakkor a hetednapi adventista hívők testületének (az egyháznak) is megvan a közös felelőssége. Minden tag hozzájárul helyi gyülekezete evangelizációs céljainak eléréséhez – embereket nyernek meg Krisztusnak. Itt van egy pont, amit nem lehet eléggé hangsúlyozni: ha ez a munka nem a helyi gyülekezet szintjén folyik, akkor nem is történik meg.
A missziómunka szempontjából nagyon fontos megérteni a lelki ajándékokat is. Persze nemcsak arra kell bátorítani a tagokat, hogy felismerjék saját lelki ajándékaikat, hanem lehetőséget is kell biztosítani azok használatára. 16. hitelvünk egy része így szól: „Isten minden korban egyháza minden tagjának lelki ajándékokat ad, melyek felhasználásával szeretettel kell szolgálniuk az egyház és az egész emberiség közös javára. Ezek az ajándékok – amelyeket Isten a Szentlélek közreműködésével oszt szét a tagok között – minden olyan képességet hordoznak, amelyekre az egyháznak Istentől rendelt feladatai teljesítéséhez szüksége van” (A hetedik napot ünneplő adventisták hitelvei. Budapest, 1997, Advent Kiadó. 222. o.). Ha ismerjük az evangéliumi történetet és személyes kapcsolatunk van Jézus Krisztussal, akkor helyes indítékkal tudunk mások üdvösségéért munkálkodni. Fontos, hogy a szeretet késztessen az evangelizációra, a bizonyságtételre, ne pedig a félelem vagy a bűntudat.
Tanulmányunk – mint mindig, úgy ebben a negyedévben is – segít elmélyíteni bibliaismeretünket, és ez szükséges is. Persze nem csupán az ismeretek szerzése a cél, bármilyen nagyszerű is maga a tudás. Az legyen a célunk, hogy jóra használjuk ismereteinket, azaz tárjuk a végső pusztulás felé tartók elé az örök élet lehetőségét! Ez a lehető legjobb cél.
Joe A. Webb Ausztráliában a Dél-queenslandi Terület Nambour és Yandina gyülekezeteinek lelkésze.
Clifford R. Goldstein
szerkesztő