Szolgálatunk folytonosságának és fejlesztésének tervezése.

A missziós szolgálatot végzőknek arra kell törekedni, hogy szolgálatukat folytonossá tegyék, és ne csak egyszeri alkalommá szűkítsék. Ennek érdekében több mindent tehetünk. Néhány fontosabb pontról ejtünk most szót. Vonjunk be másokat is a vezetésbe, ne ragaszkodjunk az „egyszemélyes zenekarhoz”! Dolgozzunk csoportban, mert így a munka eloszlik és erősíteni is tudjuk egymást! Minden lehetséges módon tudatosítsuk gyülekezetünk tagjaiban, hogy milyen fontos csapatunk szolgálata! Ennek érdekében adjunk rendszeres beszámolókat a misszióbizottságban, írhatunk a bulletinbe, újságba, információkat tűzhetünk ki a faliújságra, kérhetünk anyagi támogatást. Mindig keressük, hogy ki az, akit személyesen meghívhatnánk a csapatunkba, vagy akinek javasolnánk egy új csapat szervezését! Ha a tevékenységünk és beszámolóink hatására valaki önként jelentkezik, az is jó, de még jobb, ha személyesen hívunk meg embereket, mintha általános felhívásban kérnénk önként jelentkezők segítségét. A rendszeres képzésekre feltétlenül sort kell keríteni, különösen a missziómunkával kapcsolatban!

BESZÉLGESSÜNK RÓLA!

1) A csoportban beszéljük meg a keddi rész utolsó kérdésére adott válaszainkat!

2) „Legyünk csatornák, amelyeken át az Úr fényt és kegyelmet áraszthat a világra! Vissza kell vezetnünk azokat, akik kimaradtak a gyülekezetből! Bűneinket megvallva, bűnbánattal, büszke szívünket Isten előtt megalázva el kell távolítanunk minden rosszat az életünkből! A lelki erő gazdag áradását kell eljuttatnunk mindazokhoz, akik készek elfogadni” (Ellen G. White: Testimonies for the Church. 8. köt. 46. o.)! Mire van szükség ahhoz és miért, hogy vissza tudjuk vezetni az embereket a gyülekezethez és a „jelenvaló igazsághoz”, amit rajtunk kívül más nem hirdet?

3) Ha valaki távozik, tanúsítsunk továbbra is szeretetet iránta, maradjunk vele kapcsolatban, ne ítélkezzünk felette, ne mondjuk rá, hogy „elhagyta a hitet”! Az pedig még rosszabb volna, ha ilyenkor Ellen White-tól származó idézetekkel bombáznánk. Az ilyen szomorú esetekben inkább kövessük Pál tanácsát: „Kísértsétek meg magatokat, ha a hitben vagytok-é?” (2Kor 13:5), és gondolkozzunk el azon, hogy mit tehettünk volna másként, ami miatt talán még most is közöttünk lehetne az illető! Véletlenül se tegyünk olyasmit, ami akadályozná a visszavezető útját, ha mégis meggondolná magát!