Éppen az az oka egyházunk létének, mint ami értékelésre is késztet. Hisszük, Isten azért indította el a Hetednapi Adventista Egyházat a föld történelmének ebben az időszakában, mert része tervének, hogy az egész világra eljuttassa az evangéliumot. Más szóval, azért vagyunk, hogy embereket nyerjünk meg Isten országa számára.

Hogyan gondoljunk Jel 14:6-7 verseire adventi hitünk összefüggésében?

Előrehaladásunk kiértékelése egy mód arra, hogy a lehető legjobban tudjunk ragaszkodni a feladatunkhoz. A gyülekezet által végzett értékelés során azt kell felmérni, hogyan hatnak a különböző missziós stratégiák közösségünk fejlődésére. Miként járul hozzá az a bizonyos tevékenység a cél eléréséhez?

Miről olvasunk Mt 6:33, 10:7, 24:14 és Lk 4:43 verseiben? Hogyan befolyásolják egyházunkat és missziós tevékenységünket ezek a tényezők?

Az evangéliumokban számos utalást találunk arra, hogy Jézus prédikációival nyert meg embereket Isten országa számára. Arról beszélt, hogy elközelített Isten országa. Megfeddette a vallási vezetőket, akik elzárták az Úr országát az emberek elől, úgy beszéltek róla, mintha nehéz volna odajutni. A tanítványait elküldte, hogy a mennyek országát hirdessék. Jézus, az apostolok és az egyház célja nyilvánvalóan az volt, hogy az emberek eljussanak oda.

Azt bizonyítja a különböző időkben a gyülekezethez csatlakozók száma, ill. a pogányok között alapított gyülekezetek száma, amint a beszámolókból kiderül, hogy folyamatosan értékelték, az egyház hogyan éri el célját: Isten országa terjesztését.

Jézus határozottan és félreérthetetlenül kijelentette, hogy aki nincs vele, az ellene van (Mt 12:30), és aki nem gyűjt vele, az tékozol. Most ne a hitvallásunkra gondoljunk és ne is arra, hogy nevünk szerepel az egyház névsorában! A kérdés, hogy vajon gyűjtünk vagy tékozlunk? Mit hozhatunk fel válaszunk alátámasztására?