Egy angol mondás szerint nem létezik ingyen ebéd. Ez azt jelenti, hogy ha valamit ingyen kapunk, az valójában nincs is ingyen, hiszen valamikor, valahol, valahogyan fizetni kell érte vagy adni kell helyette valamit. Titokzatos módon még a keresztény gondolkodásba is beivódott a nézet, hogy gyakorlatilag semmi nincs ingyen, ezért sokan az Isten akaratának való engedelmességgel igyekeznek kiérdemelni az üdvösséget. A keresztény szóhasználatban a törvényeskedés azt a magatartást jelöli, amikor az ember úgy gondolja, hogy engedelmessége miatt Isten majd igaznak tekinti. Természetesen az Úr kegyelme nem ment fel az engedelmesség alól, de üdvösségünk alapja csakis a kegyelem, nem más; nem az, amit mi tehetünk meg.

Mire világítanak rá az alábbi igehelyek az üdvösséget érintő félreértéssel kapcsolatban, ami sokakat jellemez? Hogyan eshetünk mi magunk is ennek a gondolatnak a csapdájába? Miért fordulhat ez olyan könnyen elő?

Róm 10:1-4

Róm 11:5-6

Gal 2:16

A törvényeskedő vallás arra készteti az embert, hogy saját cselekedeteire összpontosítson (ill. gyakran mások tetteire) és ne az evangéliumi parancsra. A törvényeskedés gőgössé, önteltté teszi azt, aki annyira elvakult, hogy megváltásra méltó szentnek képzelje magát. Viszont épp ilyen veszélyes az is, ha csüggedésbe, kétségbeesésbe taszítja az embert, aki felismeri, hogy mennyire messze van az isteni mérce elérésétől. Akár így, akár úgy, itt olyan csapdával állunk szemben, amit mindenképpen kerülnünk kell, különösen egyházunkban, hiszen hitünk szerint a törvény betartása szorosan kapcsolódik az evangélium lényegének megértéséhez.

Hogyan mutat rá Jézus a hit általi megváltás igazságára Jn 6:28-29 verseiben? Mit jelent hinni abban, „akit ő küldött”? Hogyan kell megmutatkoznia életünkben ennek a hitnek? Mennyire látszik meg rajtunk a hit, főként akkor, amikor azt hisszük, hogy senki nem figyel?