NE A BŰNTUDAT HAJTSON!

Évszázadokon át bűntudattal sarkallták tettekre az embereket. A misszióvezetők ma is gyakran figyelmeztetnek, hogy Isten felelősséget bízott ránk, és használnunk kell tőle kapott talentumainkat, ajándékainkat. Rendszeresen halljuk, hogy Isten és a gyülekezet is számít ránk. Ha Isten oly sokat tett megmentésünkért, hogyan maradhatnánk tétlenek az evangelizáció terén? Így szólítanak tettekre, kétségkívül a legjobb szándéktól vezéreltetve, ezzel viszont burkolt formában a bűntudatra építenek, ill. arra, hogy tartozunk Istennek. Csakhogy a motiváció eredménytelennek bizonyul, ha nem Isten tetteire kerül a hangsúly, hanem arra, amit nekünk kellene megtenni.

Mit értett Pál apostol azon Róm 3:19-20 versében, hogy az egész világ bűnös Isten szemében? Mit akart itt kifejezni?

Ebben a szakaszban Pál azt taglalja, hogy számot kell adnunk Istennek. A 10. versben már leszögezte, hogy „nincsen csak egy igaz is”, a 19. versben pedig kijelentette: „az egész világ Isten ítélete alá” esik. A törvény szerepét gyakran hasonlították a tükörhöz, ami megmutatja bűnös állapotunkat, de nem biztosítja a megtisztuláshoz szükséges szappant és vizet. Isten törvényébe pillantva tudatára ébredünk bűnösségünknek, ugyanakkor ez elvezet a Megváltóhoz, késztet, hogy elfogadjuk tőle az ingyen felajánlott bűnbocsánatot és a megtisztítást. Krisztushoz térve azonban már nem a bűntudat motivál, mert Isten eltörölte bűneink terhét, Jézus igazsága elfedezte azokat. Tökéletesen, bűneink nélkül, bocsánatot nyerve állunk Krisztusban.

Mire mutat rá Jakab (Jak 2:10)? Hogyan magyaráznánk el a vers jelentését egy új hívőnek?

Ha a törvénynek akár csak egyetlen pontját is megsérti az ember, szembeszegül a törvényadó Istennel. Ez is érzékelteti, mennyire hibavaló próbálkozás volna, ha a törvény betartásával akarnánk elnyerni Isten tetszését. Még a legkisebb mértékű törvényszegés is arról a rejtett szándékról rántja le a leplet, hogy az ember a saját kívánságát és nem az Úrét szeretné megtenni.

Ha hibáinkat elismerjük, le is kell azokat tennünk Jézus elé, igényelve igazságát, bocsánatát, kegyelmét, bármennyire méltatlanok is vagyunk. Tagadhatatlan, hogy érdemtelenek vagyunk, el sem tudjuk képzelni, mennyire! Ha nem így lenne, a Krisztus által felkínált üdvösséget nem kegyelemből nyernénk, hanem Isten tartozna ezzel nekünk (lásd Róm 4:1-4). Mondhat olyat ember, hogy az Úr tartozik neki valamivel?


Mai tanulmány lejátszása hanganyagként

Letöltés
2012. 2. negyedév

Az evangélium hirdetése

Feliratkozás

Ha szeretnéd a Bibliatanulmányokkal kapcsolatos beszélgetéseket heti rendszerességgel videó e-mail formájában megkapni, akkor iratkozz fel az alábbi űrlap segítségével!

Név:
E-mail cím: