Hogyan ismertük volna fel Jézus követőit az I. században? A papokat és az írástudókat elárulta az öltözékük, mint ahogy a halászokat, a földműveseket, a római katonákat is. Ám vajon miről lehetett felismerni a keresztényeket?

Jézus szerint mi legyen követői egyik különös ismertető jegye (Jn 13:35)? Mit jelent ez a gyakorlatban?

Jézus elmondta: onnan tudható, hogy a követői vagyunk, ha szeretjük egymást. Miről állapíthatják ezt meg? Ha a cselekvő szeretet meggyőzi őket. A Jézus és az emberek iránti szeretet határozza meg, hogyan viszonyulunk Isten akaratához, ill. miként bánunk egymással. Hasonlóképpen, az Isten népe közösségén kívül állók iránti szeretet és törődés mértéke határozza meg, hogyan bánunk velük. Ez az a prédikáció, amit látni és figyelni fognak, ami sokkal hangosabban szól, mint amit valaha elmondhatunk. Sok szülő észrevette, hogy a gyerekekben már igen korán kifejlődik és egyre finomul az a belső érzék, amivel meg tudják állapítani, ha valaki őszinte vagy színlel. Tehát legyünk tisztában azzal, hogy a velünk kapcsolatba kerülők, a bizonyságtételünket hallók közül soknak igen fejlett ez az érzéke, különbséget tudnak tenni az őszinte és a csupán hangoztatott lelki élet között.

Hogyan kívánja Isten felhasználni népét arra, hogy hatással legyenek a többi ember életére? Mit mond erről Pál 2Kor 3:2-3 verseiben?

Ne becsüljük alá a hatást, amit akár szándékosan, akár öntudatlanul gyakorlunk a körülöttünk élőkre. A keresztény élete legyen olyan, mintha Jézus Krisztus levele lenne, amit a világnak küldött! Az isteni kegyelem által megújított szívből fakadóan ez a levél bemutatja az evangélium erejét, ami képes megváltoztatni az ember életét, így téve bizonyságot az Úrról.

Hogyan hatottak ránk olyan emberek, akiknek a tettei összhangban álltak a szavaikkal? Mit váltottak ki belőlünk azok, akiknek a tettei nem álltak összhangban azzal, amit mondtak? Hogyan lehetünk mindig tudatában, hogy a cselekedeteink így vagy úgy, de mindenképpen befolyásolnak másokat?