Mózes első könyve a legelejétől kezdve azt tanúsítja, hogy az emberi életnek mindig is alapvető része volt a szerelem egy férfi és egy nő között. Ez az Isten által elrendelt ideális helyzet, a bibliai minta, ami bemutatja, hogy milyen az igazi szerelem.

Azt is érdekes megfigyelni, hogy a Szentírásban gyakran szerepel a szerelem, a házasság hasonlata Istennek a népével való kapcsolatára vonatkozóan. A férj és feleség viszonyánál nem nagyon találni bensőségesebb, meghittebb köteléket, talán csak a hívő Istennel való kapcsolata lehet az.

Milyen szó fejezi ki 2Móz 20:5 versében Isten érzéseit népe iránt? Hogyan értsük ezt a kifejezést Istenre vonatkozóan?

A Szentírásban több helyen is olvashatunk arról, hogy Isten féltő szeretettel, féltékenyen tekint népére (lásd még 2Móz 34:14; 5Móz 4:24; Jóel 2:18). Féltékeny akkor lesz valaki, ha azt érzi, hogy nem hűséges hozzá az, akit szeret. Isten nem egy távolból figyelő, érzéketlen, személytelen „erő”, hanem Személy, aki mély érzéseket táplál az emberiség iránt. Valóban szeret, és hűtlenségünk fájdalmas számára.

Mit fogalmaznak meg a következő szövegek? Hogyan világítanak rá Isten érzéseire? Ézs 43:4; 62:5; Jer 31:3; Ez 16:1-15; Jel 21:9

Félreérthetetlen bibliai tanítás, hogy Isten mélységes szeretettel tekint az egyes emberekre. Ezt nem könnyű megérteni, hiszen magát Istent, a világegyetem Teremtőjét képtelenség véges értelmünkkel felmérni. Ha nem ismerhető meg teljesen az univerzum, mennyivel kevésbé ismerhetnénk ki azt, aki létrehozta?! Ugyanakkor Isten nemcsak kijelentette, hogy szeret bennünket, hanem ennek számos bizonyítékát is adta, amelyek közül természetesen a kereszt a legnagyobb. Milyen nagyobb bizonyságra volna szükségünk a Golgotán történteknél?

Gondolkozzunk el azon, hogy mit jelentene számunkra, ha Isten nem szeretne vagy közömbös volna irántunk! A Biblia azonban megerősíti, hogy Isten szeret. Személyesen mit jelent ez nekünk? Hogyan hat az életünkre ez a felmérhetetlenül jó hír?