Mit tanítanak az alábbi szövegek Jézus imádságairól?

Mt 14:23

Mt 26:34-44

Lk 3:21-22

Lk 6:12-13

Lk 9:28-29

Lk 22:31-32

Zsid 5:7

Nyilvánvaló, hogy komoly imaélet jellemezte Jézust, Isten szeplőtelen Fiát, akiben nem volt bűn vagy fogyatkozás, aki tökéletes összhangban élt Isten akaratával. (Az iménti listába még nem is vettük bele János evangéliuma 17. fejezetében feljegyzett imáját!) Ha Jézusnak szüksége volt az Istennel való kapcsolatra ahhoz, hogy megbirkózzon a rá váró dolgokkal, akkor mennyivel nagyobb szükségünk van nekünk erre! Krisztus példája félreérthetetlenül megmutatja, milyen fontos, hogy hitéletünkben központi szerepe legyen az imádságnak. Nehéz elképzelni, hogy valóban kapcsolatban legyen az ember Istennel, ugyanakkor ne imádkozzon. Ha emberi vonatkozásban is elengedhetetlen a kapcsolat ápolása, mennyivel inkább igaz ez az Úrral való kapcsolatunk területén! Jézus ebben is példát adott, rajtunk áll, hogy követjük-e.

Mennyire következetes az imaéletünk? Könnyen elterelődik a figyelmünk? Rendszeresen imádkozunk, vagy csak akkor, ha baj van? Hogyan tanulhatunk meg még inkább központi szerepet biztosítani az imádságnak hitéletünkben?