„És monda Isten: Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra; és uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, a barmokon, mind az egész földön, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon… És megáldá Isten őket, és monda nékik Isten: Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet és hajtsátok birodalmatok alá; és uralkodjatok a tenger halain, és a földön csúszó-mászó mindenféle állaton” (1Móz 1:26, 28).

Az imént idézett részben találjuk a Biblia legkorábbi utalását arra nézve, hogyan kell az emberiségnek a teremtett világhoz viszonyulnia. Olvassuk el ismét, imádkozzunk és vegyük fontolóra üzenetét a környezetvédelmi szempontok összefüggésében! Ezután pedig válaszoljunk a következő kérdésekre!

Mennyire volt teljes az ember uralma a föld felett?

Mit jelent az, hogy az embernek a birodalma alá kellett hajtani a földet és uralkodni kellett rajta? Mi az, amit ez határozottan nem jelentett? Találunk valamit az itt idézett szövegekben, ami feljogosítana a teremtett világ megrontására, szennyezésére?

1Móz 1:28 versében az a felszólítás olvasható, hogy „töltsétek be a földet”. Hogyan értendő ez a földről való gondviselés szempontját figyelembe véve?

Nem kérdéses, hogy Isten terve szerint az embernek uralnia kellett a földet, legalábbis az Ő hatalma alatt maradva és útmutatását követve. Isten ezt még a bűneset előtti világban jelentette ki, amikor nem volt bűn, halál vagy szenvedés. Ebből azt is megtanulhatjuk, hogy a világ feletti uralkodás semmiképp sem jelentheti a föld könyörtelen kizsigerelést, kifosztását, hiszen ilyesmi a bűn előtti korban még véletlenül sem történhetett. Az uralom alá hajtás egyáltalán nem lehet a világ tönkretétele. Azóta természetesen sok minden megváltozott: a bűneset, az özönvíz, az átok (1Móz 3:17-19), valamint a bűn következményeként jelentkező általános hanyatlás, ám e versekben nincs semmi, ami magának a földnek a kifosztására, tönkretételére késztetne. Ez a szakasz felhívja a figyelmet az emberiségnek mint a világ urának a felelősségére, hogy viseljen gondot a földre, mert Isten teremtette, és az „igen jó” volt.