„Elvégeztetett” (Jn 19:30)!

Szombatnapi csodáival Jézus azt mutatta be, hogy mi a nyugalomnap lényege: a gyógyulás és a helyreállítás napja. Isten teremtő hatalmára akart emlékeztetni ezzel a nappal. Éppen ezért ez az a nap, amikor kiszabadítja a megkötözötteket (Lk 4:31-37), meggyógyítja a betegeket (Lk 13:10-17; Jn 5:1-9) és látást ad a vakoknak (János 9. fejezet).

Jézus számára a szombatban az ember fontosabb a szabályoknál. Kétségkívül éppen ezért tette híres kijelentését, miszerint a szombat lett az emberért, nem az ember a szombatért. Amint a hét első felében már megállapítottuk, ha helyesen élnek vele, e törvény védi az embert.

Jézus nemcsak életében erősítette meg a szombati pihenés érvényességét és fontosságát, hanem halálában is (Mt 27:57–28:1; Mk 15:42–16:1; Lk 23:52–24:1; Jn 19:31–20:1). Mi az a közös pont, amit mind a négy evangélista megjegyez? Mi az, amit ebből megtudhatunk a szombatra vonatkozóan, főként azzal kapcsolatban, hogy még most is érvényes-e ez a parancsolat?

Jézus felkiáltott: „Elvégeztetett” (Jn 19:30)! Majd mit tett azután, hogy befejezte megváltó munkáját (még mennyei közbenjárása előtt)? Megpihent a hetedik napon. Ismerősen hangzik? Hol láttuk már ugyanezt? Természetesen 1Móz 2:1-3 szakaszában. Isten megpihent a hetedik napon, teremtő munkáját befejezve, és megváltó munkájának végén is éppen azt tette. Szintén azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy Jézus a szombatünneplésről valami másra akarta átvezetni az emberiséget, amikor szombaton a sírban nyugodott – nos, ezzel igazán furcsa módot választott volna. Leginkább azért, mert Jézus halála pecsételte meg az új szövetséget, és ha az új szövetség állítólag túllép a hetedik napon, a szombaton, elég nehéz megérteni azoknak a logikáját, akik szerint a kereszt után Isten eltörölte a szombat parancsolatát. Ha Isten eltörölte volna, akkor vajon Jézus miért pihent a sírban közvetlenül a kereszt után?

Jézus tehát éppen a szombat folyamatos érvényességét és fontosságát mutatta be úgy életében, mint halálában.