Alig vitatják a törvény létezését a Sínai utáni időben. Az ószövetségi írásokban számos utalást találunk a törvényre, amelyek közül több Izráel törvényszegéséről és az azt követő büntetésről szól, más helyeken azonban arról olvashatunk, hogy Izráelben sokan nagy tisztelettel és szeretettel viseltettek a törvény iránt – amibe nemcsak a Tízparancsolatot, hanem az Úrtól kapott egyéb rendelkezéseket és szabályokat is beleértették.
Miként szólnak a törvényről a következő szakaszok?
Zsolt 119:69-72
Zsolt 119:97-103
Ézs 48:17-18
Jer 31:33
Az izraeliták (többnyire) valóban szeretettel viseltettek a törvény iránt, és – az általános elképzeléssel ellentétben – akik igazán értették e rendelkezések szerepét, sosem gondolták, hogy a törvény üdvözítene. A héberek vallása mindig a kegyelem vallása volt, még ha a nép időnként az egyik végletből a másikba is csapott át. Vagy pimaszul, nyilvánosan lábbal tiporták Isten rendeléseit, mint az első templom idején, vagy pedig szélsőséges törvényeskedésbe merevedtek, ahogy az Jézus korában szembetűnően megmutatkozott.
Mi magyarázza a törvény iránti nagy szeretetet? Ha megértjük, hogy a törvény nemcsak a Tízparancsolatra vonatkozott, hanem az ószövetségi tanítások egész rendszerére, főként Mózes öt könyvére, akkor érthető: az üdvösség, a kegyelem, a megváltás üzenete volt az, amit annyira szerettek. Szerették az „igazságot”, ahogy Isten kijelentette nekik és amint a legjobban megértették. Nem magukat a szabályokat szerették, hanem azoknak a vezérfonalaknak, elveknek a rendszerét, amelyek betartása számos áldás és ígéret útját nyitja meg előttük, mert a javukat, jólétüket szolgálta mindaz, amit Isten nekik adott.
Ma más lenne a helyzet?
Gondoljuk végig mindazt, amit Isten adott hívő népünknek! Hogyan élhetnénk még jobban annak a csodálatos világosságnak a fényében, amivel megáldott?
Letöltés |