DÉMONI LELKEK SZAVA

Milyen bizonyságtétel hangzik el Krisztus szentségével kapcsolatban Lk 4:31-36 szakaszában? Mi a jelentősége annak, hogy ki volt az, aki így nyilatkozott? Milyen tanulságot vonhatunk le ebből a történetből Isten szentségével kapcsolatban?

A démonok bukott angyalok, akik nagyon is jól tudták, ki volt Jézus valójában. Rosszindulatuk, gyűlöletük és lázadásuk dacára még ők is kénytelenek voltak elismerni Jézust és szentségét. Figyeljük meg azt is: attól tartottak, hogy elpusztítja őket. Miért rettegtek ennyire? Bizonyára azért, mert még a bűnös démoni lelkek is rettegnek Isten szent színe előtt, talán úgy, mint a bűnös emberek. A Biblia utolsó könyvében János leírja, hogy látomást kapott Istentől. Olvassuk el Jel 1:12-17 szakaszát! Jánosra úgy utal a Szentírás, mint aki a tanítványok között a legjobban megértette Isten szeretetét, de a szent Isten jelenléte belőle is az ószövetségi prófétákéra emlékeztető reakciót váltott ki. Ahhoz hasonló képet fest e látomás, e lényeknek a mennyei szentélyben folyó istentiszteletét bemutatva, mint ami évszázadokkal korábban Ézsaiás próféta előtt tárult fel (Ézs 6:1-3).

János feljegyzése szerint mit mondtak a trón körül álló lények (Jel 4:8-9)?

Isten a szeretet, amiért minden mennyei lény dicsőíti Őt, de láthatjuk, hogy trónusa körül mégsem így szól az ének: „Isten a szeretet, a szeretet, a szeretet!” A mennyei lények nem is azt kiáltják, hogy „Isten jó, jó, jó”, hanem éjjel-nappal ezt hirdetik: „Szent, szent, szent az Úr, a mindenható Isten.” Az egész menny belekapcsolódik a világért végzett, szeretetből fakadó, üdvözítő szolgálatába, mégis a trón körül álló mennyei lények éjjel és nappal a szentségéért dicsőítik az Urat. Noha bűntelenek, ők is határtalan tisztelettel tekintenek rá szentsége miatt – csak nem bújnak el félve előle, ahogy a bűnösök teszik. A Szentírásban említett esetek közül, amelyekben emberek Istennel találkoztak, egyetlen utalás sincs arra, hogy Isten rémítő volna. Inkább azt láthatjuk, hogy szentségének átható fényében az ember végre olyannak látja meg önmagát, amilyen valójában. És ez az, ami félelmetes. Amikor a bibliai beszámolókban arról olvasunk, hogy emberek a mennyek Istenével találkoznak, nincs tapsolás, bizalmaskodás, vidám énekelgetés, hanem csak teljes alázat és személyes bűnbánat. Mindenki meglátja és elismeri saját vétkét, nem keres mentséget, nem próbálja mások hibájára terelni a figyelmet. Mennyire más lenne minden szavunk, tettünk, az egész életünk, ha állandóan nemcsak Isten jelenlétének, hanem szentségének is a tudatában élnénk!


Mai tanulmány lejátszása hanganyagként

Letöltés
Feliratkozás

Ha szeretnéd a Bibliatanulmányokkal kapcsolatos beszélgetéseket heti rendszerességgel videó e-mail formájában megkapni, akkor iratkozz fel az alábbi űrlap segítségével!

Név:
E-mail cím: