Az egész Biblián végigvonul az isteni ítélet témaköre. Szemben az általános elképzeléssel, az ítélet sem az üdvösséggel, sem a kegyelemmel nem ellentétes, mert e kettő egészen összefonódik a Szentírásban Mózes első könyvétől A jelenések könyvéig. Nem is meglepő, hiszen úgy az ítélet, mint a megváltás Isten jellemében egyaránt meglévő tulajdonság: nevezetesen igazsága és kegyelme. Ennélfogva éppúgy nem vethetjük el az ítélet tanát az üdvösségre hivatkozva, mint ahogy nem vethetjük el Isten igazságát kegyelme ismeretében. Ha ezt tennénk, e két igazság nem lehetne teljes, egymást kiegészítő. A Szentírás azonban mindkettőt tanítja, tehát egyaránt meg kell értenünk. Az ítélet egész témakörével kapcsolatban még az is érdekes, hogy versről versre haladva megláthatjuk: az Újszövetségben több szó esik róla, mint az Ószövetségben.

Olvassuk el az alábbi szakaszokat! Miről szólnak? Kire vonatkozik az ítélet? Mi történik az ítélet során? Mit árulnak el az idézett versek Isten ítéletének természetéről és valóságos voltáról?

Préd 12:15-16

Mt 12:36-37

Mt 16:27

1Kor 3:13

2Kor 5:10

Zsid 10:30

1Pt 4:17

Jel 14:6-7

Jel 20:12

Jel 22:12

Ez csupán néhány példa volt az ítéletet tanító szövegekből. Amint az előbbiekben is megállapítottuk, az isteni ítélet, ítéletek valóságát egyértelműen bemutató igék közül több található az Újszövetségben. Ez a tény egészen biztosan ellentmond annak az elképzelésnek, hogy Isten kegyelmének újszövetségi fogalma – ami szintén világos újszövetségi tanítás – tagadná az ítéletet. Ebből azt kell megtanulnunk, hogy az ítélet és a kegyelem két együttható isteni igazság. Ha szembeállítanánk őket egymással, félreértenénk a múlt héten tanulmányozott evangélium teljességét.