„Mily alkalmatlan vagyok a lelkemben égő dolgok kifejezésére Krisztus szolgálatát illetőleg!… Nem tudom, hogyan beszéljek és írjak az engesztelő áldozat hatalmas témájáról. Nem tudom, hogyan jelenítsem meg az eseményeket azzal az élő erővel, amellyel én látom őket. Remegek attól való félelmemben, hogy olcsó szavakkal kicsinylem le a hatalmas megváltási tervet” (Szemelvények Ellen G. White írásaiból. 3. köt. Budapest, 2010, Advent Kiadó. 102. o.).

„Jézus leírhatatlan irgalmassága és szeretete s az áldozat, amelyet értünk hozott, méltó a legkomolyabb és legalaposabb elmélkedésünkre. Gondolkodjunk többet Megváltónk és Közbenjárónk jelleme és küldetése felett! Ha mennyei dolgokon elmélkedünk, akkor hitünk és szeretetünk erősödik; imáink kedvesebbek lesznek Isten előtt, mert több hit és szeretet fogja azokat áthatni. Értelmesek és komolyak lesznek. A Jézusba vetett bizalmunk erősödni fog, és napról napra gazdagodunk abban a tapasztalatban, hogy Ő ’mindenképpen idvezítheti is azokat, akik őáltala járulnak Istenhez’ (Zsid 7:25)” (Ellen G. White: Jézushoz vezető út. Budapest, 2008, Advent Irodalmi Műhely. 66. o.).

BESZÉLGESSÜNK RÓLA!

Szentírás úgy mutatja be Istent, mint aki hatalmas szeretettel viseltetik a bűnösök iránt, ugyanakkor végletes haraggal tekint a bűnre. Isten természetéről szólva a keresztények vagy az egyik, vagy a másik oldalt hangsúlyozzák. Miért helytelen ez? Pontosabban, miért mondhatjuk, hogy Istennek a bűnösök iránti mélységes szeretete az, ami haragot vált ki belőle a bűnnel szemben?

Isten szeretete nem hasonlítható az emberek által tanúsított ingatag és néha zabolázatlan érzelmekhez. Mire tanít az isteni szeretettel kapcsolatban Isten üdvözítő tette?

Miért volt ilyen nagy üdvösségünk ára? Hogyan érthetjük meg jobban erre a kérdésre a választ, ha Isten szentségéhez viszonyítva gondolunk saját bűnösségünkre?

ÖSSZEFOGLALÁS: A Biblia Mózes első könyve elejétől kezdve Krisztus kereszthalálára irányítja a figyelmet, amikor meghalt, hogy a bűnösöket megváltsa a bűn okozta pusztulástól. A Szentírás különböző jelképek és hasonlatok segítségével magyarázza Krisztus helyettesítő halálát, amit Ézsaiás könyve 53. fejezete olyan szemléletesen mutat be. Ha a cselekedetek általi megváltás képtelenségének bizonyítékát keressük, abban találjuk meg, hogy Isten maga halt meg a kereszten. Ehhez ugyan mit tehetne hozzá a bűnbe süllyedt ember?