A SZENTHÁROMSÁG ÉS A MEGVÁLTÁS

János evangéliuma közvetlenül és tudatosan fordítja a figyelmet Isten sajátságos természetére. Kitűnik, hogy János teljességgel tudatában van annak, hogy Isten egy, mégis három.

Olvassuk el Krisztus imádságát János 14-16. fejezeteiben, és számoljuk meg, hogy hány utalást találunk Isten három személyére! Hogyan segítenek e szakaszok megérteni, mennyire valóságos is ez a fontos igazság?

János evangéliumának ebben a részében találhatók a legátfogóbb, koncentrált utalások a háromszemélyű Istenség egyenlőségére. Itt újból és újból előtérbe kerül a Szentháromság tagjai közötti belső kölcsönhatás. A Szentháromságról szóló tan távolról sem elvont spekuláció, hanem a Biblia szisztematikus tanulmányozása nyomán leszűrődő, elkerülhetetlen következtetés. Ebben az összefüggésben különösen fontos Krisztus istensége. Ha Krisztus nem lenne teljesen Isten, akkor mindössze az történne, hogy bűneink büntetését az Úr az egyik félről áthárítaná a másik félre, de nem venné önmagára. Az evangéliumnak azonban éppen az a lényege, hogy a kereszten maga Isten hordozta a világ bűneit. Ami ennél bármennyivel is kevesebb, az attól fosztaná meg az engesztelést, ami erőssé és eredményessé tette.

Gondoljunk bele: ha Jézus csupán egy teremtmény volna, nem pedig tökéletes Isten, vajon hogyan állhatta volna ki Isten teljes haragját a bűnnel szemben? Ugyan melyik teremtmény, még ha bármilyen felmagasztalt helyzetben van is, menthetné meg az Isten szent törvényét áthágó emberiséget? Ha Jézus nem lenne Isten, a törvény sem lenne olyan szent, mint maga Isten, hiszen a megszegéséért egy teremtmény is engesztelést szerezhetett volna. A törvény csupán annyira volna szent, mint az a teremtmény, nem pedig annyira, mint a Teremtő. Maga a bűn sem lenne olyan súlyos, ha csak egy teremtmény, nem pedig a Teremtő halála szerezhetne engesztelést érte. Éppen az a tény a nyomós bizonyíték a bűn komolyságára, hogy Krisztus személyében magának Istennek kellett orvosolni azt.

Továbbá, éppen azért lehet üdvbizonyosságunk Krisztus értünk vállalt tettére tekintve – nem pedig a saját cselekedeteink révén –, mert maga Isten volt az, aki megfizette bűneink büntetését. Ugyan mit tehetnénk még, ami ennél több lehetne? Ha Krisztus is teremtett lény volna, talán még mi is tehetnénk valamit, de mivel Isten, a Teremtő áldozta fel magát a bűneinkért… istenkáromlás lenne azt hinni, hogy ezt az áldozatot mi még ki tudnánk egészíteni. Tehát ha Krisztus nem lenne Isten, az engesztelés tragikus módon elégtelen volna.


Mai tanulmány lejátszása hanganyagként

Letöltés
Feliratkozás

Ha szeretnéd a Bibliatanulmányokkal kapcsolatos beszélgetéseket heti rendszerességgel videó e-mail formájában megkapni, akkor iratkozz fel az alábbi űrlap segítségével!

Név:
E-mail cím: