Elhagyott a saját népem,
akit szerettem, nem szeret!
Nem vagyok fontos, nem kellek
nekik; kidobva Kincsük az útfélen.
Kit illet barátság, tisztelet?
Bizodalmát od’adta másnak.
Elfeledkeztek rólam, már csak
én hordom szívemben népemet:
mint férj búsul hűtlen társa után,
úgy szánom őt, aki csalfán s bután
nélkülem próbál ma boldogulni...
Egyszer, ha szíve fog megfordulni,
s meglátja, mennyire szeretem őt:
térdre hull hűséges Ura előtt...