SZOMBAT DÉLUTÁN
E HETI TANULMÁNYUNK: Máté 18:15-17; Lukács 22:3; János 13:34;
Róma 15:1; 1Korinthus 10:12; Galata 6:1-10
„Annakokáért míg időnk van, cselekedjünk jót mindenekkel, kiváltképpen pedig a mi hitünknek cselédeivel” (Gal 6:10).
„Néhány burgonyatermesztő arra gondolt, hogy megtartja magának a legnagyobb méretű burgonyát, és a kisebbeket teszi félre az ültetésre. Ám nagy csalódás érte őket, mert a következő néhány betakarítás idején a termés mérete alig haladta meg az üveggolyókét. A földművesek saját kárukon tanulták meg az élet egy fontos törvényét.
Nem tarthatják meg maguknak a legjobbat, a vetésre csak a maradékot félretéve. Az élet törvénye szerint ugyanis azt aratjuk, amit elvetettünk.
Átvitt értelemben még mindig általános gyakorlat, hogy ’az apró burgonyát’ vetjük el. Az élet nagy dolgait megtartjuk magunknak, a maradékot pedig elvetjük, és abban reménykedünk, hogy a lelki törvények különös fordulata révén önzésünket majd önzetlenség jutalmazza” (International Student Fellowship Newsletter. 2007. március).
Pál ezt az elvet fejtegeti Gal 6:1-10 szakaszában. Ahelyett, hogy a tagok egymást „marnák és falnák” (Gal 5:15), a gyülekezet legyen az a hely, ahol a Lélek vezetését követve a másikat önmagunk elé helyezzük! Tudjuk, hogy kegyelem által üdvözülünk, éppen ezért kell alázattal, nagyobb türelemmel és együttérzéssel bánnunk egymással.
Ehhez a tanulmányhoz nem található hanganyag!