A sorsok útján
virágok nyílnak,
a sorsok útján
könnyek hullnak.
A sorsok útján
kacagás csendül,
a sorsok útján
a lélek megrendül.
A sorsok útján
megfárad a szív,
míg egyszer meghallja,
hogy Valaki hív!
Megérzi, Valaki átölel,
és ott maradsz, mindent leteszel.
A sorsodat, úgy, ahogy van,
bánattal, könnyel elhagyottan
lábához teszed Annak,
ki régen, régen
érted nyúlt át a mindenségen,
s a sorsod a kezébe belehullt...