A templom újjáépítése nagyjából tizenkét évig tartott. Ezsd 5:1-2 utal rá, hogy Zakariás volt az egyik próféta, aki támogatta őket. Aggeushoz hasonlóan ő is kijelentette, hogy egy nap majd igen nagy lesz a templom dicsősége.

A próféciákban azonban az ígéretek gyakran feltételhez kötődtek. A szabad akarattal felruházott embernek önként kell eldöntenie, hogy engedelmeskedik az Úrnak, parancsolatait végrehajtja, nem azért, mintha ezt tartaná az üdvösség elnyerése eszközének, hanem azért, mert ez bizonyítja üdvössége gyümölcsét és áldását.

Az emberi szabadságot az egész Szentírás kimondatlanul is elfogadja. Az embernek mindig is megvolt a lehetősége eldönteni, hogy kit akar szolgálni, imádni; az ígéretek teljesedése az emberek választásán múlt. A Biblia tele van nagyszerű ígéretekkel mindazok számára, akik hűségesen keresik és szolgálják az Urat.

Milyen kérdéssel szembesülünk Zak 1:1-6 szakaszában, ami újból és újból felbukkan a Biblia különböző részein? Hogyan mutatkozik meg e szövegekben az emberi szabad akarat és a szabad választás lehetősége?

A szakasz legcsípősebb megjegyzését az 5. versben találjuk: „Atyáitok? Hol vannak ők?” Más szóval, tanuljatok az előttetek járók hibáiból, ne kövessétek a példájukat! Okuljatok a múltból, a régen történtekből!

E téren igen fontos a szószéken álló lelkész feladata. A próféták szerepében a nép figyelmét az Úr vezetésére, ígéreteire, valamint az ígéretek feltételeire irányíthatja. Az ige hirdetése ne keltsen zavart vagy megoszlást a teológiai kérdéseket illetően! Krisztus álljon az igehirdetés középpontjában, a prédikátor mutasson rá arra, amit az Úr értünk tett, amit felajánl, hogy megtesz értünk és amit meg fog tenni értünk, feltéve, ha hittel és bűnbánattal térünk hozzá. Lényegében Zakariás ezt mondja a népnek: térjetek meg, forduljatok el gonosz utatoktól, tanuljatok a múltból és bízzatok az Úrban, a jövőre vonatkozó ígéreteiben! Ma, a szentélyszolgálatok lényegét (Jézus életét, halálát és főpapi szolgálatát) érintő kinyilatkoztatások ismeretében nekünk is hittel, bűnbánattal és engedelmesen kell az Úr elé járulnunk, imádva Őt. Természetesen az engedelmesség nem menthet meg, enélkül azonban nem nyerhetünk üdvösséget, még akkor sem, ha többnyire nem hibátlan az engedelmességünk.