Több zsoltárt az istentisztelet alkalmára írtak, de találunk közöttük olyan imádságokat is, amelyeket az egyes emberek személyes gondjai és szenvedései ihlettek. E fájdalmas hangú énekek általában bemutatják a problémát, elhangzik a szenvedő segélykérése, aki ugyanakkor kifejezi Isten iránti bizalmát is, amit azután meg is indokol.
A 73. zsoltár írója haragszik, mert a gonoszok sora jól megy, kényelmesen élnek, míg ő igazságtalanságot szenved.
Olvassuk el a 73. zsoltárban foglalt panaszokat! Mi történt, ami megváltoztatta a zsoltáros viszonyulását a problémához? Adventistaként milyen üzenetet találunk ebben, ami kapcsolódik Krisztusnak a mennyei szentélyben végzett szolgálatához, az Istenről szóló igazsághoz, valamint a megváltási tervhez, amit Krisztus szolgálata mutat be (lásd még Dán 7:9-10, 13-14, 25-26)?
A zsoltárok könyvében – miként az egész Bibliában – az ítélet kétélű kardhoz hasonlítható: a megérdemelt büntetést végrehajtja azon, aki gonosz, az elnyomott és alázatos embert pedig védi (Zsolt 7:10-11; 9:8-13; 75:3; 94:1-3, 20-22; 98:9). Zsolt 68:25 azt érzékelteti, hogy a bűnösök figyelik, amint Isten hatalmas diadalmenettel vonul be a szentélybe. Trónjának szimbóluma a szentek szentjében álló szövetség ládája, ami az ítéletet és a kegyelmet jelképezi. Tehát a szentély, az istentisztelet helye lesz a nehéz helyzetben lévők menedéke.
Itt szintén találkozunk az első angyal üzenetében is visszhangzó témával, az ítélettel: „Ezt mondván nagy szóval: Féljétek az Istent, és néki adjatok dicsőséget: mert eljött az ő ítéletének órája” (Jel 14:7). Isten azért is méltó az imádatra, mert bízhatunk abban, hogy Ő valóban igazán, igazságosan ítél. Döntései nem is hasonlítanak még a legkiválóbb emberi bíróságok által meghozott ítéletekhez sem, amelyek nem mentesek a tévedéstől, hiányosságtól. E világ gonosztettei, igazságtalanságai és egyenlőtlenségei valóban igazságtételt követelnek Ábel halálától fogva – akinek vére felkiáltott a földről (1Móz 4:10) – a mai időn át egészen a bűnös emberi történelem utolsó napjáig. Viszont bízhatunk benne, és ez jó hír, hogy Isten a maga idejében és módján majd mindent helyre tesz, ha mégoly nehéz is ezt meglátni és megérteni most (lásd 1Kor 4:5).
Szembesültünk már igazságtalansággal? Előfordult, hogy mi estünk igazságtalanság áldozatául? Hogyan tanulhatunk meg bízni Istenben, végső és igazságos ítéletében, ami annyira hiányzik most a világból?
Ehhez a tanulmányhoz nem található hanganyag!