„Isten előtt kedves áldozatok: a töredelmes lélek; a töredelmes és bűnbánó szívet oh Isten nem veted te meg” (Zsolt 51:19). Gondoljunk most Dávidnak ezekre a szavaira, de az istentisztelettel összefüggésben! (Az ókori Izráelben ugyanis az istentisztelet központi eleme az áldozat volt.) Vegyük azt is figyelembe, hogy a „töredelmes” szó annak a héber kifejezésnek a fordítása, ami azt jelenti: összetört. Mit mond itt az Úr, és hogyan értsük, ha arra gondolunk, hogy istentiszteletünknek örömtelinek kell lennie? E két ellentétesnek tűnő jellemző miért nem áll feltétlenül szemben egymással?

Keresztényként elfogadjuk (legalábbis el kellene fogadnunk) az emberiség egészének bűnösségét, lealacsonyodását és azt, hogy ez személy szerint mindannyiunkra igaz. Például, különbség van aközött, amilyen gondolatok megfordulnak a fejünkben és amilyen gondolatoknak meg kellene fogalmazódnia bennünk; aközött, amit nem teszünk és amiről tudjuk, hogy meg kellene tennünk! Keresztényként, ismerve, hogy a Bibliában Jézus igen magasra állította a mércét, különösen elszomorodhatunk, ha szembesülünk természetünk valós állapotával. Emiatt törhet meg a szívünk, lehet töredelmes a lelkünk. Aki kereszténynek mondja magát, de ezt nem érti, valójában vak, nem tért meg igazán, vagy már a múlté a megtérése.

Az öröm viszont abból fakad, ha tudjuk, hogy Isten bűnösségünk dacára is szeret, Krisztus eljött meghalni értünk, önmagát áldozta fel helyettünk, és ha hiszünk, Isten nekünk tulajdonítja Krisztus tökéletes életét, szentségét, hiba nélküli jellemét. Az „örökkévaló evangélium” (Jel 14:6) témája itt szintén felbukkan. Istentiszteletünk ne csupán bűnösségünkre irányítsa a figyelmet! Azt állítsuk a központba, hogy Isten felbecsülhetetlen értékű megoldást talált: a keresztet! Egyfelől tehát szükséges megtört szívvel állni az Úr elé, ám a szomorú valóságot mindig annak a keretében kell látni, amit Ő tett értünk Krisztusban. Éppenséggel elvezethet az örömhöz, ha rádöbbenünk, hogy milyen rosszak is vagyunk, de tudjuk: Jézusnak hála, jelen állapotunk ellenére is elnyerhetjük az örök életet, és Isten nem tulajdonítja nekünk vétkeinket. Egyéni és közösségi istentiszteletünknek a középpontjában mindig ez az igazság álljon!