Letelt a felszentelés hét napja (lásd Mózes harmadik könyve 8. fejezet). A nyolcadik napon a papok elkezdték végezni szent szolgálatukat a sátorban. Olyan munkát indítottak el, ami több mint ezernégyszáz éven át folytatódott (igaz, nem megszakítás nélkül), amivel előrevetítették Krisztusnak a mennyei, az igazi szentélyben értünk végzett szolgálatát.

Mózes harmadik könyve 9. fejezetében milyen elemek jelennek meg, amelyekből az istentiszteletről tanulhatunk? Vagyis, milyen igazságokat tanítanak a különböző szertartások, amelyek által jobban megérthetjük Istennek az emberiség érdekében végzett munkáját és azt, hogy miért illeti tisztelet az Urat? Mit árul el például az „engesztelés” arról, amit Isten értünk tett? Miért imádjuk Őt, ha az engesztelésre gondolunk?

A 22-24. versek kifejezetten lenyűgözőek. Nehéz elképzelni, mi zajlott le Mózes és Áron gondolataiban és szívében, amikor beléptek a szentélybe, majd kijöttek onnan, „az Úrnak dicsősége pedig megjelenék az egész népnek” (23. vers). A szakasz nem fejti ki, hogy pontosan mi is történt, de mivel sokan voltak a táborban, és mindannyian észlelték a történteket, bizonyára rendkívül látványos jelenet lehetett. Az Úr dicsősége megnyilvánult, amikor „tűz jöve… ki az Úr elől, és megemészté az oltáron az égőáldozatot és a kövérségeket. És látá ezt az egész nép, és ujjongának és arcra esének” (24. vers).

A sátrat és a papokat felszentelték az istentisztelet szolgálataira. A szent tűz jelezte, hogy Isten elfogadta az áldozatot. Az emberekből ez egyhangú választ váltott ki: hangosan dicsőítették Istent, majd alázattal leborultak szent jelenlétének dicsősége előtt. Nagy tisztelet, csodálat, engedelmesség jellemezte őket, Isten parancsolatainak minden részletét megtartották, az Úr pedig megmutatta nekik, hogy elfogadta tetteiket.

Figyeljük meg, hogy milyen hatása volt e jelenségnek! Az emberek felkiáltottak, majd arcra borultak. Az egész szolgálat komoly és ünnepélyes volt, az emberekben tiszteletet, örömet és félelmet ébresztett – mindet együttvéve. Hogyan tanulhatunk meg hasonló tiszteletet és örömet tanúsítani istentiszteleteink alkalmával?