SZOMBAT DÉLUTÁN

E HETI TANULMÁNYUNK: 3Mózes 9; 10:1-11; 5Mózes 33:26-29;

1Sámuel 1; 15:22-23; Jelenések 20:9

„Jaj azoknak, akik a gonoszt jónak mondják és a jót gonosznak; akik a sötétséget világossággá s a világosságot sötétséggé teszik, és teszik a keserűt édessé, s az édest keserűvé! Jaj azoknak, akik magoknak bölcseknek látszanak, és eszesek önnön magok előtt” (Ézs 5:20-21)!

Az egyéniséget olyannyira kihangsúlyozó társadalmakban könnyű megfeledkezni arról, hogy honnan is kell kiindulnia az istentiszteletnek: Isten történelmi tetteitől. Isten hatalmas cselekedetei – a teremtés és a megváltás – őszinte imádatot váltanak ki a keresztényből. Ez ismét az első angyal üzenetét juttatja eszünkbe. Isten szeretete késztet igazi imádatra, aminek át kell hatnia életünk minden területét. Végeredményben nemcsak az tartozik az istentisztelet körébe, amit szombaton teszünk, mert Isten előtti hódolatunknak át kell szőnie egész életünket.

Természetesen szeretnénk a mai kor számára érthetően szólni, ám könnyen áthelyeződhet a hangsúly, aminek következtében istentiszteletünkben kizárólag önmagunkra, a saját igényeinkre, vágyainkra, szükségleteinkre összpontosítunk. Ugyan fontos, hogy kielégítő legyen számunkra az áhítat, ám az veszélyt jelenthet, ahogyan igyekszünk ezt a megelégedettséget elérni. Csakis a teremtő és megváltó Úrban találhatunk teljes megelégedést – amennyire ez a bűnös világban lehetséges.

Ezen a héten tovább latolgatjuk az igazi istentisztelettel kapcsolatos kérdéseket Izráel történelmét vizsgálva, miközben kitérünk jó és rossz esetekre egyaránt.