A keresztény élet egyik legfontosabb ajándéka, hogy üdvözítő kapcsolatban lehetünk Krisztussal, azaz ismerhetjük az Urat. Jézus így fogalmazott: „Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, a Jézus Krisztust” (Jn 17:3). És mint tudjuk, minden értékes kapcsolat ápolása fontos.

Minek az elkészítését rendelte el az Úr 2Móz 25:10-20 szakaszában? Milyen ígéretet adott?

Isten szent törvényét a frigyládában helyezték el, felette jelent meg Isten dicsősége, ott, ahol „irgalmasság és hűség összetalálkoznak, igazság és békesség csókolgatják egymást” (Zsolt 85:11). A szentélyben füst szállt fel a füstölőáldozati oltárról, jelképezve Isten népének imádságait, amelyek Krisztus érdemeivel és közbenjárásával elegyedtek.

Az ígéret pedig így szólt: „Ott jelenek meg néked, és szólok hozzád a fedél tetejéről, a két Kérub közül, melyek a bizonyosság ládája felett vannak, mindazokról, amiket általad parancsolok az Izráel fiainak” (2Móz 25:22).

Isten nem csupán jelenlétét ígérte népének, hanem azt is, hogy kapcsolatot tart velük, szól hozzájuk, vezeti őket, merre menjenek.

Milyen ígéretet találunk a következő versekben? Zsolt 37:23; 48:15; Péld 3:6; Jn 16:13

Ma már nincs meg a földi szentély, Isten ígéretére azonban továbbra is számíthatunk arra vonatkozóan, hogy ha átadjuk magunkat neki, Ő vezet és mellettünk van. Ugyan melyik hívő nem tapasztalta már élete során valamikor az Úr vezetését?

Ez is kapcsolódik az istentisztelethez. Az Úr előtt meghajolva, magunkat átadva kell imádnunk Őt, készségesen fogadva vezetését. Isten azt vezeti a helyes úton, aki imádkozva, tisztelettel átadja szívét neki, aki érzi, hogy szüksége van a megváltásra, a kegyelemre, a megtérésre, aki tisztelettel dicsőíti Istent. Az igazi istentisztelet közben nyitottabban tudjuk követni az Úr vezetését, megtanulunk hinni benne és meghajolni előtte. Az ilyen istentisztelet nem lehet tartalmatlan, üres.