SZÜNTELEN ÉGŐÁLDOZAT

„Ez pedig az, amit áldoznod kell az oltáron: Esztendős két bárányt, mindennap szüntelen. Az egyik bárányt reggel áldozd meg, a másik bárányt pedig… estennen” (2Móz 29:38-39).

A mindennapi bárányáldozat, a „szüntelen égőáldozat” (42. vers) szerepe az volt, hogy megtanítsa az embereknek: állandóan szükségük van Istenre, mert Ő az, aki elfogad, tőle kaphatnak bűnbocsánatot. Az oltáron éjjel-nappal égnie kellett a tűznek (3Móz 6:8-13). A tűz egyfolytában arra emlékeztette a népet, hogy szükségük van a Megváltóra. Isten soha nem akarta, hogy a naponkénti bárányáldozat üres rituálé vagy rutinszerűen gyakorolt cselekedet legyen. „Ez volt az áhítat ideje az istentiszteleten résztvevők számára”, amikor csendben imádkozva készültek az istentiszteletre, „szívüket meg kellett vizsgálniuk és bűneiket be kellett vallaniuk.” Hittel kellett elfogadniuk az eljövendő Megváltó ígéretét, Isten Bárányáét, aki vérét ontja az egész világ bűneiért (lásd Ellen G. White: Pátriárkák és próféták. Budapest, 1993, Advent Kiadó. 311. o.).

A következő versek hogyan mutatnak Krisztus halála és az ószövetségi áldozati rendszer közötti kapcsolatra? Zsid 10:1-4; 1Pt 1:18-19

Zsid 10:5-10 verseiben Pál apostol Zsolt 40:7-9 szakaszát idézi, ezzel is bemutatva, hogy Krisztus halálában teljesedett be az, amit az áldozati rendszer jelképezett. Isten nem gyönyörködött az áldozatokban, hanem azt kívánta, hogy az áldozatbemutatás legyen a bűnbánat, a megtérés, a bűntől való elfordulás ideje. Hasonlóképpen az igazi áldozat, Fia halála rettentő gyötrelmet és szívet tépő fájdalmat jelentett úgy az Atyának, mint a Fiúnak. Pál szintén kiemeli, hogy őszinte istentisztelet csakis annak a szívéből fakad, akinek Isten megbocsátott, akit megtisztított és megszentelt, aki örömmel engedelmeskedik annak, akitől ennyi mindent kapott. „Kérlek azért titeket atyámfiai… hogy szánjátok oda a ti testeiteket élő, szent és Istennek kedves áldozatul, mint a ti okos tiszteleteteket” (Róm 12:1).

Az istentisztelet elsősorban azt jelenti, hogy maradéktalanul, egészen átadjuk magunkat Istennek – élő áldozatul. Ha először magunkat adjuk, majd az ajándékainkat, nem maradhat el a dicséret sem a szívünkből. Ez a hozzáállás biztosan megvéd attól, hogy csupán értelmetlen és üres szertartásokat gyakoroljunk.

Mérlegeljük, hogy vajon mindent átadtunk-e Krisztusnak, aki meghalt a bűneinkért!


Ehhez a tanulmányhoz nem található hanganyag!
2011. 3. negyedév

Isten tisztelete

Feliratkozás

Ha szeretnéd a Bibliatanulmányokkal kapcsolatos beszélgetéseket heti rendszerességgel videó e-mail formájában megkapni, akkor iratkozz fel az alábbi űrlap segítségével!

Név:
E-mail cím: