Hegyek hófehér ragyogásban,

vagy tavaszvárón, dísztelen,

az ősi kérést mostanában

annyiszor elismételem,

s várakozva nézek felétek.

Mi lenne, hogyha hirtelen

mind énekelni kezdenétek!

Ti kedves budai hegyek,

s a Bakony, Börzsöny, Mecsek, Mátra,

meg a Kárpátok koszorúja…

Az Alpok, Andok, Himalája

és minden hegye a világnak,

ha óriás, gyönyörű karban

egyszerre mind felujjongnának,

s hegyek kara hirdetné szerteszét

Isten szeretetét!

De lehet, hogy az antenna hiányzik.

Ti ujjongtok és énekeltek,

de azt a csodálatos éneket

csak szívünkkel lehet meghallani…

és ott hiányzik valami,

ott bent…

talán a csend!

S nem halljuk, hogy hallelujátok

átzengi az egész világot,

és betölti a végtelent…

s hogy crescendója hogyan halkul el,

ha a Golgota a váltság titkáról

hegyek karában szólót énekel,

mert ott hullt értünk Jézus drága vére.

Isten Lelke, taníts meg minket

halló szívvel, csendben figyelni

hegyek ujjongó énekére!