Kol 3:1-10 szakasza szintén azt a témát boncolgatja, amivel az előbbiekben foglalkoztunk. Mit mond itt az apostol?

A teológusok e versekben és az előzőleg vizsgáltak némelyikében a keresztségre történő utalást látják. (Hol sejteti ezt a szöveg?) Itt távolról sem bizonytalan hangon szól az apostol ismét a megújulás, a helyreállítás gondolatáról, arról, hogy valami jobb lesz, mint azelőtt volt. Krisztusban már nem ugyanazok vagyunk, mint korábban, és nem is úgy élünk. Pál itt egészen világosan összekapcsolja Krisztussal való mostani tapasztalatunkat azzal, ami majd visszatérésekor lesz. Való igaz, az dönti el a sorsunkat második eljövetelekor, ahogy Krisztus első eljövetelét értékeljük!

Mi az a pont, amit Pál kiemel Ef 4:22-24 szakaszában?

Figyeljük meg az ellentétet az „ó ember” és az „új ember” között! Elviekben az „ó ember” – korábbi énünk – meghalt (ezt szimbolizálja a keresztség), és már egy „új ember” él, aki új teremtés Krisztusban. Itt is a keresztény magatartás összefüggésében kerül szó arról, hogy a hívő felöltözi Krisztust, vagy új emberré lesz. Olvassuk el az előtte és utána álló verseket! Itt a jellem átalakulásáról, a cselekedetek és az ember egész erkölcsi lényének megváltozásáról van szó. Ez a motívum, ez a gondolat kerül elő újból és újból. Megkeresztelt keresztényként új emberré lettünk az Úrban. Krisztus felöltözése nem csupán egy hasonlat, ami a megigazulást fejezi ki, valamint azt, hogy Krisztus igazsága eltakarja bűneinket, és ennek következtében jogi értelemben új helyzetben állhatunk meg Isten előtt. Krisztust felöltözni azt jelenti, hogy új emberként élünk, „mely Isten szerint teremtetett igazságban és valóságos szentségben” (Ef 4:24).

Tekintsük át ismét a mai részben tárgyalt verseket, és figyeljük meg kifejezetten a viselkedésre vonatkozó felszólításokat! Mely területeken kell változtatnunk? Ha valami nagy küzdelmet jelent, miért ne kérhetnénk segítséget valakitől, akiben megbízunk, hogy az életünk jobban tükrözhesse a Szentírás által tanított elveket?