SZOMBAT DÉLUTÁN

E HETI TANULMÁNYUNK: Ézsaiás 1–5; 6:1-8; 51:6-8; 61; Lukács 4:16-20

„Örvendezvén örvendezek az Úrban, örüljön lelkem az én Istenemben; mert az üdvnek ruháival öltöztetett fel engem, az igazság palástjával vett engemet körül, mint vőlegény, aki pap módon ékíti fel magát, és mint menyasszony, aki felrakja ékességeit” (Ézs 61:10).

Az Uzziás, Jótám, Akház és Ezékiás királyok uralkodása alatt élt Ézsaiás több mint négy eseménydús évtizeden át prédikált, ő hagyta ránk a Biblia számos kifejezetten gazdag részét. A politikai, erkölcsi, katonai és gazdasági válságok idején írt könyvét nemcsak a megtérést elutasítóknak szóló baljós, ítéletet hirdető részek hatják át, hanem az ígéretek is. Olvashatunk benne üdvösségről, szabadulásról és reménységről – a reménységről, ami csak az Úrban található, aki „Megváltód, Izráelnek Szentje”, és aki így szól: „Én vagyok az Úr, Istened, ki tanítlak hasznosra, és vezetlek oly úton, amelyen járnod kell” (Ézs 48:17).

Ézsaiás biztatta a népet, hogy öltsék fel az igazság dicső ruháit, fogadják el Isten megváltását. Az öltözeteket, palástokat és zsákruhát felvonultató példák lelki jelentőségű igazságokra tanítanak, amelyek visszhangoznak az évszázadokon át. Számunkra ugyanaz a kérdés, mint ami Ézsaiás kortársai számára volt: igényt tartunk-e a felkínált öltözetekre, vagy pedig továbbra is ragaszkodunk saját szennyes ruháink, mezítelenségünk szégyenéhez?