SZOMBAT DÉLUTÁN
E HETI TANULMÁNYUNK: 2Mózes 19:4; 2Sámuel 11; 12; Zsoltár 17:8; 32:1; 36:8; 51:4; 57:2; 61:5; 63:8
„Mert segítségem voltál, és a te szárnyaidnak árnyékában örvendeztem” (Zsolt 63:8).
„Ez a három dolog csodálatos előttem, sőt négy dolgot nem értek: A sasnak az útját az égen…” (Péld 30:18-19, új prot. ford.).
A sasokat hasonlíthatnánk a sugárhajtású harci repülőkhöz is. Csőrük horgas, karmaik borotvaélesek, testük felépítése is a vadászgépekre emlékeztet. A sas szél és szárny, csont, izom és vér. A sas dögevő, halász és tolvaj. Tornádó sebességével csap le a felhőkből a vízbe. A fészkében begömbölyített karmokkal tipeg, nehogy felnyársalja fiókáit. Ez a madár maga a fenség, az erő és a kecsesség. E hasonlatok egyaránt illenek rá, mégis mindegyiknél nagyszerűbb. Nem is csoda, hogy A példabeszédek könyve írója számára megfoghatatlan (a Károli fordítás szerint) röptének vad szépsége.
Dávid is utalt a sas képére arról írva, hogy Isten szárnyai alatt talál oltalmat. A zsoltárok könyve segítségével ezen a héten arról gondolkozunk el Dáviddal, hogyan kínál menedéket az Úr, hogyan fedezi el bűneinket. Előtte azonban még megnézzük: milyen események késztették a zsoltárost, hogy oltalmat keressen, majd pedig megpróbáljuk megérteni, miért fontos nekünk is védelmet találni e szárnyak alatt.
Ehhez a tanulmányhoz nem található hanganyag!