Jézus a lehető legvilágosabban kijelentette: „És valakinek sokat adtak, sokat követelnek tőle; és a kire sokat bíztak, többet kívánnak tőle” (Lk 12:48). Roppant fontos ez az elv, amit jól teszünk, ha komolyan veszünk, hiszen adventistaként mi is oly sokat kaptunk! Gondoljunk csak az általunk ismert igazságokra, összehasonlítva egyéb tanításokkal (mint pl. az örökös gyötrelem a pokolban, a szombat helyett a vasárnap szentsége stb.), és akkor értjük meg igazán, milyen kincseket bízott ránk Isten!

Tehát éppen ez az az elv, ami miatt égbekiáltónak mondhatjuk Áron bűnét, az aranyborjú készítését.

Mivel mentegethette kirívó bűnét Áron, azt, hogy ő is beleegyezett a nyílt hitehagyásba? 2Móz 32:1-6

A hittől való elfordulás már önmagában elég nagy baj volt, azonban még inkább felfoghatatlannak tűnik, hogy Áron is hajlott rá. Idézzük csak fel, mennyi kiváltságban részesült Áron! Mózessel együtt volt kezdettől fogva (2Móz 4:27-30); testvére nevében ő szólt a fáraóhoz (2Móz 7:1); ő dobta el a botot, ami kígyóvá vált (10. vers); ő sújtott a vízre, ami azután vérré vált (20. vers); annak a néhány kiválasztottnak az egyike lehetett, akik Isten színe elé járulhattak (2Móz 24:9-10). Röviden szólva, olyan kiváltságokat kapott, amelyekben a történelem során csak igen kevesen részesültek, de a nagy próba idején csúfosan elbukott.

Éppen ezért kifejezetten érdekes, hogy Isten nemcsak megbocsátotta Áron bűnét, de az engedélyével a szövetséges nép első főpapjaként viselhette a szent öltözetet is. Gyakorlatilag előképe lehetett Jézusnak főpapi szolgálatában (Zsid 8:1). Másként fogalmazva tehát, noha Áron bűne rettenetes volt, ő mégis részesült Isten megmentő kegyelmében. A kegyelem hatalmas voltát pedig az tanúsítja, hogy az Úr nemcsak megbocsátott neki, hanem szent tisztségbe is állította. Tiszte Isten kegyelmére, irgalmára és bűnbocsánatára mutatott. Következésképp Áron élete a Krisztusban rendelkezésünkre álló kegyelem és megváltás kimagasló példája lett.

Buktunk már mi is szégyenletesen nagyot, amikor nem tudtunk az általunk elnyert sokféle ajándékhoz méltóan viselkedni? Hogyan meríthetünk erőt Áron esetéből, hogy hibáink ellenére sincs minden veszve?