Milyen kirívó ellentétet látunk 1Móz 37:12-25 szakaszában a jó és a gonosz, az ártatlanság és az árulás között?

József bátyjai nemcsak öccsük haláláról beszéltek, de abban is megállapodtak, hogy mit fognak majd az apjuknak mondani. Apa! Nagyon sajnáljuk. Nézd, ezt a kabátot találtuk! Nem ez volt Józsefé? Ha igen, akkor bizonyára egy vadállat ölhette meg a fiút. Nehéz elképzelni, hogyan keríthet embereket enynyire hatalmába a gyűlölet, hogy képesek legyenek ilyesmit tenni a saját testvérükkel és az apjukkal!

Mi a jelentősége annak, amiről 1Móz 37:23 verse számol be?

Amikor a testvérek távolról észrevették a közeledő Józsefet, először az álmairól beszéltek, ami csak növelte bennük a gyűlöletet. Azt gondolták, egyszer és mindenkorra tesznek róla, hogy az álmok ne váljanak valóra. Érdekes megjegyezni: a történet szerint először is letépték róla a kabátot. A héber szövegből világosan kiderül, hogy a gyűlölt kabátról beszélgettek, amit az apjuk készíttetett. A vers kiemeli, hogy ez a kabát volt Józsefen. Amint meglátták abban az öltözetben közeledni, dühük bizonyára még elkeseredettebbé vált.

Itt tehát az történhetett, hogy a testvérek megpróbáltak megszabadulni mindattól, ami annyi gyűlöletet és haragot gerjesztett bennük. A szemükben a kabát szimbolizálta mindazt, amit a testvérükben gyűlöltek – minden jót vele és minden rosszat önmagukkal kapcsolatban. Bizonyára kitörő örömmel, ujjongva, elégedetten rángatták le róla a kabátot. Azután öccsük már gyámoltalanul állt előttük a nélkül a cifra ruha nélkül, ami félelmeik szerint felsőbbségét jelképezte. Pedig József álmai arról szóltak, hogy majd ők hajolnak meg előtte.

Figyeljük meg, mennyire értelmetlen volt a testvérek érzelmektől fűtött tette! Milyen gyakran engedjük, hogy érzelmeink helytelen dolgokra sarkalljanak? Hogyan tanulhatjuk meg Isten hatalma alatt tartani érzelmeinket, megkímélve magunkat (sőt, másokat is) az ilyen hatás alatt elkövetett rettenetes dolgok következményeitől?