Nem kérdés, hogy félelmetes képet lát minden őszinte keresztény, ha önmagára néz, különösen, ha Istennek a Krisztus személyében kinyilatkoztatott igazságához viszonyítja magát. Nem sok mindennel dicsekedhetünk Isten előtt, ugye? Sőt, dicsekvésre egyáltalán nincs okunk, csupán szennyes ruhákra mutathatnánk.

Akkor miben reménykedhetünk? Igazából nagyszerű reménységünk lehet, amit teológiai kifejezéssel élve tulajdonított igazságnak nevezünk. Mit jelent ez? Egyszerűen fogalmazva ez Jézus tökéletes igazsága, „ami a mennyei szövőszéken készült”, és amit hit által kaphatunk meg. A tulajdonított igazság azt jelenti, hogy Jézus bűntelen élete lép bűnös életünk helyére. Isten nekünk tulajdonítja azt, ami nem a miénk, és teljesen betakar vele. Ezután úgy tekint ránk, mintha soha semmi bűnt nem követtünk volna el, mintha mindig maradéktalanul eleget tettünk volna parancsolatainak, mintha olyan szentek és igazak lennénk, mint maga Jézus.

Hogyan mutatja be Róm 4:1-7 szakaszában Pál apostol a tulajdonított igazságot Ábrahám Istenbe vetett hitére utalva?

Az apostol úgy fogalmaz Róm 4:2 versében, hogy ha Ábrahám a cselekedetei által igazult volna meg, dicsekedhetne. Isten viszont a hite miatt nevezte Ábrahámot igaznak. Jézus hív, hogy egyszerű hittel forduljunk hozzá, még ha bűnösök is vagyunk, Ő pedig tökéletességének köntösét, földi életének teljes igazságát borítja ránk. Ezt nevezzük tulajdonított igazságnak, és ez az egyetlen feloldás arra a dilemmára, amit olyan árnyaltan szemléltet Ézsaiás 64. és Róma 3. fejezete.

Idézzük csak fel a képet! Jézus lefejti rólunk régi, foltos öltözetünket, szenynyes gönceinket, majd ránk borítja tökéletes igazságának palástját, ami nem más, mint hiba nélküli szentsége és annak bizonyítéka, hogy maradéktalanul betartotta a törvényt. Jézus ezzel takar be, majd a fülünkbe súgja: „Már tökéletes vagy, saját igazságomat adom neked. Kérlek, viseld ezt a ruhát, és ne engedd, hogy lecsússzon rólad!”

Mi volt a legnagyobb ajándék, amit valaha kaptunk? Milyen érzést váltott ki belőlünk ez az ajándék, főleg ha nem tettünk semmit, amivel kiérdemeltük volna? Mennyivel nagyobb hálával kell akkor gondolnunk az igazság ajándékára, amit Jézus felkínál?!