R. DÁNIEL IRÉN: ROSTÁBAN

„Mert ímé, én parancsolok, és szétrázom Izráel házát minden népek között, amint a rostával rázogatnak; de nem esik a földre egy szemecske sem” (Ámós 9:9).

Ó! Mi ez?! Földrengés?

Hullámvasút?

Nem látok! Szédülök!

Fejem hatszázfelé forog!

Valaki szól: Csak a rosta mozog!

Sok év távolából

gyerekfejjel hallom:

Testvérek! A rosta mozog!

Búzaszem-lét ma már

– rostába vetve –

nem andalító frázis.

Kemény próba agyra,

lélekre, testre.

Míg szólsz,

lényed összébb vonod:

Ne rémülj, testvér, csak a rosta mozog!

Hol gyorsan, hol lassan

rázkódik a mag,

míg mellőle sorban

az ocsú leszakad,

s hull egyre lejjebb…

Hallod és mormolod:

Kapaszkodj, testvér, mert a rosta mozog!

Kerengő rostában rázkódó búzaszem

hova kapaszkodna?

Felrepül, lezuhan, fejre áll, félholtan

vergődik… Kapaszkodj! De mibe?

Kinek a kezébe?

Forgatnak, dobálnak,

borítnak, cibálnak,

míg egymásnak ütődve,

sebeid feledve

meghallod a Hangot:

„…egy sem esik földre!”

Feliratkozás

Ha szeretnéd a Bibliatanulmányokkal kapcsolatos beszélgetéseket heti rendszerességgel videó e-mail formájában megkapni, akkor iratkozz fel az alábbi űrlap segítségével!

Név:
E-mail cím: