A végtelenben, tér s időnek

örök határin messze túl,

a mindenségnek, múlt s jövőnek

szövőszékén ül az Úr.

Szövi száz meg száz emberélet

szép, tarka, hímes szőnyegét,

hol napfényt sző beléje, hol meg éjet,

így lesz hol fényes, hol sötét.

Szált szálba fonva vagy bogozva,

keresztbe szőve, át meg át,

egymás erejét megsokszorozza,

és fényt és színt egymásnak ád.

De amint éltünk gyönge szála

ez óriás szőnyegbe fut,

nem eszmél sorsa mély okára,

s dicsőségéről mit sem tud.

Ám kezdetén egy szebb jövőnek,

a mindenségen messze túl,

dicső remekmű lesz a szőnyeg,

mit életünkből szőtt az Úr!

(Ismeretlen szerzőtől, emlékezetből leírva. DIR)