ISTENNEL TALÁLKOZNI A TERMÉSZETBEN

„Vegyétek eszetekbe a mező liliomait, mi módon növekednek: nem munkálkodnak, és nem fonnak" (Mt 6:28).

Egy fiatalember a húszas évei elején tért meg, előtte nem hitt Isten létezésében. Ezután néhány hónapig vidéken élt. Gyakran sétált az erdőben, és csodálattal nézte a gyönyörű teremtményeket. Azelőtt is észrevette a természet szépségét, de attól fogva a világ csodái által már a Teremtő jellemére is felfigyelt. Erről az élményéről így szólt: „Mintha életemben először nyílt volna ki a szemem." Új hívőként ekkor ismerte meg igazán az Urat.

Jézus szavai szerint mit tanulhatunk a természetet szemlélve? Mt 6:25-34

A teremtett világot vizsgálva sok értékes lelki tanulsággal találkozunk. A természet azonban más szempontból is használ a lelkünknek. Lk 5:16 verséből megtudjuk, hogy Jézus „félrevonula a pusztákba, és imádkozék." Ellen White is írja róla, hogy ezt gyakran megtette. Időnként szükségünk van rá, hogy félrevonuljunk a világtól, és a természetben egyedül legyünk Istennel. Más nem tud úgy a szívünkre és az értelmünkre hatni, mint a természet szépsége, vigasztalása, békéje és nyugalma. Talán nem kapunk váratlan kinyilatkoztatást valamilyen új igazságról, és nem értünk meg jobban egy bizonyos igazságot vagy bibliaszöveget, viszont szavakkal ki nem fejezhető módon megláthatjuk annak a szeretetét és hatalmát, aki mindent teremtett. Egyénileg tehát így is tapasztalatot szerezhetünk az Úrral. Testünk és lelkünk gyógyulását szolgálja, ha egyedül vagyunk a természetben és Istent keressük. „Mindazoknak, akik Istentől tanulnak, szükségük van egy-egy csendes órára, a természettel való kapcsolatra, a saját szívükkel és az Istennel való bensőséges beszélgetésre. Általuk egy olyan életnek kell megmutatkoznia, amely szokásaiban, életformájában egészen más, mint a világé. Ezért személyes tapasztalatból kell megismernünk Isten akaratát. Személy szerint kell meghallanunk, amint szívünkhöz szól. Amikor minden más zaj elül, és elcsendesülten várunk az Úrra, a lélek ebben a csendben jobban megérti Isten szavát" (Ellen G. White: A Nagy Orvos lábnyomán. Budapest, 1998, Advent Kiadó. 34. o.).

Mikor fordult elő utoljára, hogy a természetben kerestük az Urat? Ha lehetőségünk adódik rá, igyekezzünk ezt megtenni! Talán néhányan meglepődve tapasztalják majd, hogy lelkük felüdül.


Ehhez a tanulmányhoz nem található hanganyag!
2011. 1. negyedév

Jézus sírt - a Biblia és az emberi érzelmek

Feliratkozás

Ha szeretnéd a Bibliatanulmányokkal kapcsolatos beszélgetéseket heti rendszerességgel videó e-mail formájában megkapni, akkor iratkozz fel az alábbi űrlap segítségével!

Név:
E-mail cím: