KESERVES SÍRÁS

Mt 26:75 versében olvashatunk a bűntudat egyik erőteljes megnyilvánulásáról. Mi az, ami növelte Péter bűntudatát? Velünk is előfordult már hasonló? Ha igen, mit tanultunk belőle, ami segíthet elkerülni hasonló helyzeteket?

Péter két esetben is kijelentette, hogy ő semmiképpen nem árulja el Urát. Az után mondta ezt másodszor, hogy Jézus megjövendölte: Péter még aznap éjjel háromszor is megtagadja Őt. Alig néhány óra múlva két nő is felismerte, hogy Péter Jézus egyik tanítványa, ő azonban mindkét alkalommal megtagadta az Urat. Azután a főpap házának szolgái ismertek rá, amikor is így tiltakozott: „Nem vagyok" (Jn 18:25). Figyeljük meg, hogy vádolói (fiatalok, nők, szolgálók) nem hatalommal bíró emberek voltak, amint a szöveg is utal rá. A későbbiekben ez még csak tovább növelte Péter szégyenét és bűntudatát. Itt viszont az a fő, hogy Péter sírása bűnbánathoz, a szívében végbement változáshoz és igazi megtéréshez vezetett, még ha a folyamat fájdalmas is volt. Időnként éppen erre van szükség. Meg kell látnunk magunkat olyannak, amilyenek igazából vagyunk; szembesülnünk kell azzal, hogy mi lakozik a szívünkben, milyen árulásra vagyunk képesek, ha elesünk, majd pedig összetörve kell leborulnunk az Úr elé, mint Péter. „Szemét egészen elhomályosították a könnyek, amikor magányosan haladt a Gecsemáné kertje felé. Leborult a földre, ahol azelőtt Megváltóját látta a földre borulni, amikor nagy gyötrelmének idején véres veríték gyöngyözött homlokán. Péter lelkifurdalások között emlékezett rá, hogy amikor azokban a rettenetes órákban Jézus imádkozott, ő elaludt. Büszke szíve ekkor megtört, és a bűnbánat könnycseppjeit hullatta a gyepre, amin Isten szeretett Fiának véres verítéke hagyott foltot. Péter megtért emberként távozott a kertből. Akkor már kész volt szánni a megkísértetteket. Megaláztatott, és együtt tudott érezni a gyengékkel, a tévedőkkel" (Ellen G. White: Testimonies for the Church. 3. köt. 416. o.).

Az apostolok cselekedetei első fele tagadhatatlanul bizonyítja a Péterben végbement átalakulást. Prédikálása, vezetői képessége rendkívüli volt, miként csodatettei is. Sokakat üdvösségre vezetett, és munkájával hozzájárult Krisztus testének, az egyháznak megalapításához. Halálát, amire Jézus is utalt Jn 21:18 versében, megtiszteltetésnek vette, mert úgy halt meg, mint Mestere.

Saját bukásaink és kudarcaink miért erősítik együttérzésünket azok iránt, akik szintén elbuknak vagy kudarcot vallanak?


Ehhez a tanulmányhoz nem található hanganyag!
Feliratkozás

Ha szeretnéd a Bibliatanulmányokkal kapcsolatos beszélgetéseket heti rendszerességgel videó e-mail formájában megkapni, akkor iratkozz fel az alábbi űrlap segítségével!

Név:
E-mail cím: