Mi volt Ábrám félelmének forrása (1Móz 15:1-3)?

Isten elhívta Ábrámot, és megígérte neki, hogy nagy néppé teszi. Múltak az évek, de még mindig nem volt örököse, és ő egyre többet foglalkozott a kérdéssel, ami lassan rögeszméjévé vált. Félelmének magját a 2. és 3. versben találjuk: „az, akire az én házam száll… az én házam szolgaszülöttje lesz az én örökösöm." Az emberi természet része az az általános reakció, hogy szeretnénk átörökíteni valamit magunkból, ami a halálunk után is továbbviszi befolyásunkat.

Isten el akarta oszlatni Ábrám aggodalmát: „Ne félj… én pajzsod vagyok tenéked, a te jutalmad felette igen bőséges" (1. vers). Mennyei Atyánk kezében van a jövőnk életünk idején, sőt még halálunk után is. Ő jól tudja: arra van legnagyobb szükségünk, hogy megszabaduljunk aggodalmainktól. Azt akarja, hogy megelégedettek legyünk a mában és bizalommal tekintsünk a jövő elé.

5Móz 31:8 2Krón 20:17 Lk 21:9 Jn 14:27

Milyen körülmények között hangzott el az Úr megerősítő üzenete: „Ne félj!"?

Az aggodalom a bizonytalan helyzetek/dolgok miatti szorongásban nyilvánul meg. Bizonytalanságot érezhetünk a közeli vagy a távoli jövőre gondolva, pedig talán soha nem is következik be, amitől tartunk. A jelent illetően ezek a dolgok csak az ember gondolatában léteznek. Az aggodalom tünetei azonban nagyon is valóságosak, úgy érzelmileg, mint fizikailag, sőt, fájdalmasak is lehetnek. Nem csoda, hogy az Úr meg akar szabadítani tőlük.

Hogyan tudjuk adott helyzetünkben a lehető legjobban kamatoztatni Isten bátorítását: „Ne félj!" Mit tehetünk, hogy ne feledjük a következőket: Bármi is fenyeget, Isten minden gondunknál erősebb és hatalmasabb. Félelmeinknél sokkal nagyobb a szeretete.