SZOMBAT DÉLUTÁN

E HETI TANULMÁNYUNK: 1Mózes 3:6-10; 15:1-3; Máté 6:25-34; 18:3;

János 14:1-2; Filippi 4:11-12

„Minden gondotokat őreá vessétek, mert néki gondja van reátok" (1Pt 5:7).

A Szentírásban sok olyan verset találunk, amelyekben ezek a szavak fordulnak elő: félt, aggodalom, gondterhelt, háborog, megrémült és megrettent. Gyakran arra vonatkoznak, ami az emberekből aggodalmat vagy félelmet vált ki, máskor pedig Isten ígéretei szólnak azokhoz, akik félnek vagy aggódnak. „Ne félj!" – hangzik az üzenet a Szentírás elejétől a végéig, erőteljesen és kitartóan.

Miért ne féljünk? Hiszen a félelem és az aggodalom az emberi lét részét képezi, amióta csak betört a földre a bűn. Az ember elmeállapotára és fizikai egészségére nézve az egyik legveszélyesebb érzelem az attól való aggodalom, ill. félelem, ami megtörténhet. Egy középkori legenda szerint egy utazó éjnek idején szembetalálkozott a Félelemmel és a Dögvésszel, akik éppen Londonba tartottak, hogy mintegy tízezer embert megöljenek. Az utazó azt tudakolta Dögvésztől: vajon mindenkit ő fog megölni? „Dehogy! – felelte Dögvész. – Én csak néhány százat pusztítok el közülük, a többivel a barátom, Félelem végez."

E heti tanulmányunk azzal foglalkozik, Isten ereje által hogyan találhatunk kiutat a félelem és az aggodalom nyomása alól. Az Isten iránti bizalom és a megelégedettség kulcsfontosságú tényezői annak, hogy bizakodva tekinthessünk a jövőbe.