Dávid elfogadja a gibeoniták kérését, és összeszednek Saul leszármazottai közül hét férfit. Ekkor hallunk ismét Rizpáról, akinek Saul királytól született két fiát is kivégzik, hogy „engesztelést" szerezzenek. 2Sám 21:3 versében az engesztelést jelölő héber kifejezést találjuk, amely Mózes harmadik könyve 16. fejezetében az engesztelés napjával kapcsolatos szövegekben is szerepel.
Hogyan értsük 2Sám 21:1-9 szakaszát? Megérthetjük egyáltalán? Ez is egy olyan szentírási példa, amire nem tudunk teljes magyarázatot adni, viszont fontos bízni az Úrban ezzel kapcsolatban is. Milyen hasonló példákat találunk a Bibliában, amikor bíznunk kell Isten jóságában és könyörületességében, még ha nem is értünk valamit?
Dávid nem feledkezett meg barátjának, Jonathánnak tett ígéretéről (1Sám 20:12-17, 42), ezért Jonathán fiát, Méfibósetet nem adja át a gibeonitáknak. Ez a bibliai szakasz egy fontos dolgot hangsúlyoz: Saul nem tartotta be, amit Izráel a gibeonitáknak ígért, Dávid viszont még Jonathán halála után is hű maradt neki tett esküjéhez.
Mit tett Rizpa fiai halála után (2Sám 21:9-10)? Mit tudhatunk meg ebből róla?
A könyv írója azzal is kiemeli Rizpa tette iránti elismerését, hogy ismét megemlíti apja nevét (vö. 2Sám 3:7), noha Dávidnak sem a származására, sem királyi státuszára nem utal. Elképzelhetjük Rizpa fájdalmát, szomorúságát, amint a hét holttestet őrizte. Zsákszövetből hajlékot von magának, a szabad ég alatt ver tábort, hogy a bomlásnak indult tetemeket őrizze a madaraktól, ragadozóktól. Nem egy vagy hét napig, hanem hosszú heteken át őrködik, egészen az őszi esők érkezéséig. Nemcsak odaadó anya, de a hűség igazi példája egy olyan történetben, amit jellemzően nem hűséges férfiak alakítanak.
Ehhez a tanulmányhoz nem található hanganyag!